Főoldal » 2012 » Június » 26 » 20 éves az And I Wonder kislemez
11:44 AM 20 éves az And I Wonder kislemez |
Ahogy a tűz fénye táncol
20 évvel ezelőtt ezen a napon, 1992. június 26-án jelent meg Marian Gold első szóló kislemeze, az And I Wonder. Ennek apropóján halásztam elő a Dreamscapes fejezetek erről szóló részét. A dal az évtizedekkel ezelőtti berlini, május elsejei megmozdulásoknak állít emléket.
 És én csodálkozom Berlin, 1993. Jefrrey megkért, hogy írjak valamit a városról, az életemről, a régi szép időkről mielőtt a bioszféra összeomlik Európában. Volt néhány külföldi rockegyüttes…Alphaville…sohasem hallottam róluk. A fenébe is, jó srác ő, ezek kemény idők és csak néhány euróm van. Rendben, itt a történetem: Berlin, 1977. Kreuzberg, a Falnál, halálsáv, parkok és csatornák. Egy igazi bárka a marihuána szívóknak, mint én és Ariane. Három forró nyári hónap. Készítettünk egy kiáltványt, hogy Kreuzberg legyen független állam. Beszéltünk az állam leendő pénzneméről is a plenáris üléseken. Az Öngyilkos vagy Halott Kennedy játszott a SO36-ban. Blondie, Simple Minds a Kant-Kinoban. Pletykálták, hogy Bowie (!!!) is jön Berlinbe. A Morgenrotban az ugyanilyen nevű együttes tüzelte a közönséget és a lányom belezúgott a dobosukba. Ezért nem volt nehéz Michaelnak meggyőznie engem, hogy zenész legyek festő helyett. Arról álmodtunk, hogy lesz egy koncertünk majd a Falnál. Berlin, 1987. május 1. Nem voltam ott a kezdéstől az utcai fesztiválon a Lausitzer Platzon. Csak estére értem oda, mert Nyugat-németországból utaztam a helyszínre. Addigra már az egész átalakult utcai harcokká barikádokkal, harci kiáltásokkal, rohamrendőrökkel, forrongó embertömeggel, vérfoltos arcokkal, égő autókkal, olvadó aszfalttal, betört ablakokkal, kifosztott boltokkal. Még nagymamák és nagyapák is csatlakoztak. Repkedtek a kövek, az utcát üvegszilánkok, sörös dobozok és egyéb alkalmi fegyverek borították. A thai bordélyház melletti sarki szupermarket lángokban állt. Egy kóbor kutyát kilapított egy rendőrségi jármű. Néhányan futottak a lopott sörrel és wc papír tekercsekkel. Különösen nevetséges látvány volt, kiváltképp azért, mert ismertem ezeket az embereket. Sasskia, Günter és én whisky-t ittunk a kiégett szupermarketből. Az égő szemetesek lángja vörösre festette az arcukat, amelyek hirtelen kékre váltottak minden egyes elhaladó rendőrautónál. Sasskia kijelentette, hogy szeretne megölni egy zsarut. Ó, édes Sasskia! Később megpróbáltam hazakeveredni az Oranienstrasse-ről, de nem volt rá esély. A rendőrkordonok között az ital körbejárt. Utcakő, joint. Néhányan az életükért futottak, mások táncoltak és nevettek. A játszma nem csak dühvel és gyűlölettel volt teli, hanem humorral is. Ezért maradt meg játéknak. Ez csak egy újabb istenverte buli volt, azoknak, akiket túlságosan elvertek vagy túlságosan lezüllöttek. Ugyanaz a régi történet. Berlin, két évvel később Ismét május elseje volt és én néhány konyakkal bemelegítve álltam a Wienerstrassen. A felkelés vidámparkká alakult. A nép kocsmákban üldögélt a csordultig töltött söröskorsók mellett. A turisták valami nagy eseményre vártak, ismerőst alig látok. Rendőrök cirkálnak az utcán, a tűzoltók és a rohammentők készenlétben állnak. Egy barát elhozta a kislányát. Abszurd. Fogtam a slusszkulcsot és hazavittem a lányt. Mire visszaértem addigra óriási lett a tömeg. Gabival el is mentünk onnan és otthagytuk ezeket a bizarr lovagokat. Egy kis szomorúság, halvány búcsú. Megnéztünk egy unalmas filmet valamelyik moziban Charlottenburgban. És miközben a vásznat bámultam magam előtt, a régi bárka Kreuzbergben elsüllyedt a régi vágyakozó emlékeim horizontján… Nagyon nehéz ok nélkül megöregedni… (fordítás: Tompa Gábor)
|
| Megtekintések száma: 786 | Hozzáadta:: vafe |