department 27

Mindannyian útszéli Rómeók vagyunk

Öt évvel ezelőtt összefoglaltam már mindent, amit erről a lemezről gondoltam, de az idő könyörtelen. Van, amire tisztán emlékszem, és vannak dolgok, amikre már kevésbé.... tehát....
 
Nem emlékszem egészen pontosan már az első benyomásaimra a Romeos  kislemezt illetően, hisz akár hogy is nézzük, bizony 25 év telt már el a megjelenése óta. Leesett az állam, az biztos. El sem tudtam képzelni, hogy milyen zenei irányba folytatja majd az Alphaville, de valahogy úgy voltam vele, hogy igazából mindegy, csak folytassák. Mondom ezt azért, mert nagyon nehezen éltem meg akkoriban, hogy éveket kellett várni a folytatásra.
Az új dalt viszonylag későn hallottam, mert úgy május magasságában tért észhez csak a Magyar Rádió, amikor is elkezdték játszani. Bár áprilisban már tudtam róla, hogy kijött egy single március elején Németországban, hiszen két pesti lánnyal is leveleztem akkoriban és ezt ők is megerősítették. Időközben a zenekartól is megérkezett a levél, amelyben egy új autogramkártyát és egy infó lapot találtam. Ez utóbbin az a bizonyos fáraós motívum szerepelt az új anyagok megjelenési dátumaival. (Nekem sajnos ez elveszett, de akinek megvan valahol, szívesen vennék egy kopit belőle!)

A középiskolás padtársam kérdezte valamikor május elején, hogy hallottam-e az új Alphaville kislemezt a Vasárnapi koktélban? Én meg csak néztem rá nagy szemekkel, miután elmesélte, hogy el is indította a magnóját, hogy felvegye nekem, de olyan irdatlan csörömpölés volt számára, hogy azt néhány másodperc után le is állította. No, ekkor már teljesen kétségbe voltam esve, és felkészültem a lehető legrosszabbra. A döbbenet akkor következett, amikor a Fiataloknak! című kívánságműsort hallgatva, a Komjáthy Gyuri lejátszotta az új Alphaville kislemezt, igen ám, de nem a Romeos-t, hanem a b oldalt, a Headlines-t.  Abban a kivételes helyzetben voltam, hogy a b oldalt előbb ismertem, mint a címadót. Amikor meghallottam Marian hangját a Headlines-ban, teljesen kész voltam. Lúdbőr és könnyekkel való küszködés. Végül a Romeos pedig az akkor még Bartók Rádióként ismert adón ment le egy magnósoknak szóló műsorban – igen akkor még voltak ilyenek – fel is vettem, aztán utána már beindult a dolog: sokszor és sokfelé hallottam a rádió műsoraiban. 

Meg kell, hogy mondjam, én nagyon szeretem ezt a dalt. Ennek a korszaknak minden dalával így vagyok. Nagyon bejött ez a váltás a zenekar részéről, a kislemezt követő album, a The Breathtaking Blue pedig a kedvenc nagylemezem mind a mai napig. Épp most a hétvégén hallgattam végig néhányszor a hifit bömböltetve, közben a gyerekeimet hintáztatva az udvaron. Nagyon jól esett! Eszembe juttatták azt a negyed évszázaddal ezelőtti tavaszt, annak minden kedves emlékét.