Főoldal » 2013 » Október » 23 » 25 éve jelent meg a The Singles Collection
10:17 PM
25 éve jelent meg a The Singles Collection
Az őrültek zenéje szól

Az idei esztendő nem bővelkedik évfordulókban. Ráadásul az ezekről való megemlékezéseim is egyre nehezebben jönnek össze. Valahogy nem megy mostanság az írás. De most, hogy az Alphaville The Singles Collection című válogatás lemeze 25 éves lett, erőt vettem magamon, hátha sikerül valami értelmeset kipréselnem magamból…

A megjelenés ténye időben, tehát 1988 őszén ért utol, mivel akkoriban leveleztem két pesti, Alphaville rajongó lánnyal és ők írtak először nekem erről a bizonyos válogatás lemezről, amely Amerikában jelent meg.

A címből adódóan arra gondoltam, hogy egy komplett kislemez gyűjteményt adtak ki, tehát a Big In Japan-tól a Red Rose-ig bezárólag. Akkoriban nem volt még olyan gyors az információ áramlása és igazából sokáig nem is tudtam semmit erről a nagylemezről. Ámultam is nagyokat, amikor több mint egy fél évvel később megláttam a dallistát. A fent említett egyik pesti leányzó másolta nekem kazettára 1989 nyarán ezt az anyagot, az éppen akkor megjelent Summer Rain maxival együtt. Hát mi tagadás, napokig elvoltam az újonnan szerzett anyagokkal. Tetszettek a maxi verziók, főleg a Red Rose, de a BIJ ’88-as verziói is igazán nagyot ütöttek. Érdekesnek, és jó ötletnek tartottam azt a koncepciót, amelyre a válogatást építették. Annál is inkább, mert a korong megjelent CD-n is, és végre kiváló minőségben is megkaphattuk, az addig csak bakeliton megjelent anyagokat. Gondolok természetesen a 12”-es verziókra. Sokáig azt sem tudtam és értettem, hogy miért csak a Big In Japan, a Forever Young, a Dance With Me és a Red Rose verziói kerültek a lemezre. Persze évek múlva kiderült, hogy csak ezek a kislemezek jelentek meg Amerikában és kerültek fel a Bilboard Dance/Club Play listájára. Csak érdekességképpen: a BIJ első lett, a Forever Young #32., a Dance With Me  #22., a Red Rose pedig a #24. lett ezen az amerikai dance listán. Nem mintha ez olyan sokat számítana. Valahogy az együttes listás helyezései soha nem hoztak lázba és mivel nem is volt akkoriban tudomásom arról, hogy melyik daluk, hol mikor és éppen hagyadik egy slágerlistán, nem is foglalkoztam ezekkel. De így visszatekintve érdekes leírni ezeket, mert a fene se tudta és gondolta, hogy ott akkoriban mennyire voltak népszerűek ezek a dalok.  

Aztán a minap, éppen a megjelenés napján úgy adódott, hogy egyedül voltam otthon néhány órát. Ezeket az órákat ilyenkor próbálom a zenehallgatásnak szentelni és egy kicsit akár bömböltetni a hifit. Meg is kerestem a szóban forgó albumot és elindítottam. A lemezt indító Forever Young Special Extended Mixe még meg is fogott valamennyire, ez talán annak volt betudható, hogy idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára. Hozzáteszem sosem szerettem ezt a változatot, de ez most valahogy működött. Nem a lemez többi része, amelyről ez már nem volt maradék nélkül elmondható. Lejjebb is vettem a hangerőt, és azt kell, hogy mondjam, rendesen végig kínlódtam magam a dalokon. Úgy a lemez közepe felé el is szunyókáltam, kisebb felüdülést talán csak a BIJ hosszabb remixe hozott, de meg kellett, hogy állapítsam, most egy jó darabig nem akarok ezzel a lemezzel újra találkozni.

Na persze nem akarok ünneprontó lenni. Minden valószínűség szerint velem van a baj, akinek negyed évszád elteltével egy ilyen album sajnos nem sokat tud már jelenteni…
 
Megtekintések száma: 400 | Hozzáadta:: vafe