department 27

"Fordítsuk aranyló arcunkat a Nap felé"

A Forever Young kifejezést meghallva, talán nincs is olyan ember a zenekedvelők között, aki ne tudná melyik dalról is van szó. Kétség kívül, a 80-as évek egyik legszebb és legemlékezetesebb himnusza az Alphaville harmadik, 1984. szeptember 21-én megjelent kislemeze volt.

Abban az évben, és azt követő 1985-ben még inkább, nem volt a rádióban olyan könnyűzenei műsor, amelyben ne hangzott volna el. A dal népszerűségét még az egyre jobban elhatalmasodó Modern Talking láz sem halványította el.

Ez a gyönyörű ballada természetesen az én kedvencem is lett, odáig merészkedtem, hogy megtanultam fonetikusan a szöveget és egyre többször, többfelé énekeltem. Egy osztálykiránduláson mutatkoztam be először, mint „énekes”, mert a diáktársaim unszolására a busz mikrofonjába kellett elénekelnem a „furávő jángot”, Isten tudja hányszor. 12 évesen.

A másik igazán emlékezetes eset a dallal kapcsolatban az 1985-ös balatonberényi iskolai táborban volt, amikor is a fiúk egyszerűen kineveztek a körlet rádiójának, és amikor szóltak, hogy - Ferike, rádió! – már indulhatott is a dal. Nem emlékszem egyébként a kiejtésre, sem arra, hogy mennyit tudtam kiénekelni a nótából, de sikeres volt, úgy hogy olyan rossz nem lehetett. :-)

Egyébként a három évtized alatt a sok-sok változatot megért dalból, azért nekem az eredeti, '84-es album verzió maradt a kedvencem. Boldog 30. szülinapot Forever Young!