House of Ghost / Around the Universe -
A csillagok lábujjhegyen keresik ősi helyeiket
Két olyan dal következik, amelyek magánéleti vonatkozásúak. A House of Ghost az egykori családi háznak és az édesanyának állít emléket, míg az Around the Universe egy búcsúzás az édesapától. A két nóta valamennyire összetartozik, ezért is vannak egymás után a lemezen. Erre igazából az alsóőrsi konci után jöttem rá, mert ott is egymás után játszották: Gold tovább gondolva a HOG-ot, hozzáénekelte a „Mama, don’t go, daddy come home” sort. Az ATU-ről pedig régóta tudjuk, hogy az édesapja emlékére írta 2004 környékén. Különösképpen nem is szeretném tovább boncolgatni és értelmezi a szövegeket, íme az én próbálkozásaim a fordításokat illetően:
Szellemház
Egy házban rekedve
mely egykor hozzád tartozott
Egy házban rekedve, elveszve nélkülem
Egy házban rekedve
azt sem tudom, hova is mehetnék
Egy házban rekedve, ahol por lepi el a polcokat
A sápadt hold megfagyva
ragyog még a hegyháton
A csillagok lábujjhegyen keresik ősi helyeiket
A falakon lévő könyvek baljós álmokat álmodnak
és árnyékok seregei hagyják el az oldalait
Egy házban rekedve
mely egykor hozzád tartozott
Egy házban rekedve, elveszve nélkülem
Egy házban rekedve
azt sem tudom, hova is mehetnék
Egy házban rekedve, ahol por lepi el a polcokat
A nevek és a számok
céltalanul gyűlnek az agyamban
Sablonok porladnak szét
az éj fekete felszínén
És mióta a hold felemelkedett
Ő elnyelte az összes emléket
Telhetetlen sóvárgást hordozva magában
Amely sosem fog megszűnni
Óóóó, Egy házban rekedve
Mindig
Most indulok, nincs mit tenni
Az ajtó becsukódik mögöttem
Ő ismét teliholdként ragyog
Az éj önmagából kifordulva egy új napként születik újjá
A kulcs a lábtörlő alatt a következőknek
kik azért jönnek, hogy maradjanak
Ő egy házban reked...
És azon tűnődőm
Eljönni onnan, mindig olyan szomorú volt
Mindig
A világmindenség körül
Ott áll egy férfi, a kalapjával integet
Egy induló repülőgépnél
Egy régi kifakult fényképen
És azon tűnődőm, ki volt ő
És ki volt azon a gépen
És hová is ment az a járat
És honvágy fogott el
Bár ott voltál velem
Mondj egy fohászt, egy fohászt értem
Visszatérek-e valaha ismét?
Amikor a kör bezárul
Amikor a gépek visszatérnek
És én ott leszek ,hogy hazavigyelek
És meg fogok fordulni, és semmi sem fog maradni
csak emlékek és kifakult fényképek
Látod, a saját utamat járom
Egyeseknek menniük kell, mások maradnak
Mondj egy fohászt, egy fohászt értem
Visszatérek-e valaha ismét?
Megbirkózom-e valaha a szeretettel?
Megtanulom-e valaha?
Csak azt érzem, hogy mennem kell
Oda, ahol senki sem ismer, ahol senki sem ismer
|