Az angyalok szívekkel és glóriákkal játszanak
Sokat váratott magára ez a bejegyzés. Mindazok ellenére, hogy a hiányzó dalszöveg fordítások nagy része már régóta porosodott egy world fájlban, egyszerűen nem értem oda, hogy kirakjam őket. S mivel már csak 2 szöveg fordítása volt hátra, úgy döntöttem, hogy ezeket is elkészítem és egyben adom át őket az Enigma-tól a Beyond The Laughing Sky-ig bezárólag. A szövegek elemzésével viszont már tényleg nem volt időm foglalkozni, azokat majd idővel még beillesztem az adott dalokhoz kapcsolódóan, persze ha lesz majd rá időm és kedvem, mert sajnos mostanság ezekben sem bővelkedem… Amire viszont a szövegek olvasgatása és magyarosítása közben rájöttem, hogy ez egy igazán sötét és szomorú lemez, a magány, a szorongás, az elmúlás és a valakire (vagy valamire) való emlékezés szinte minden dalban ott van. Fájdalmas és sokszor szívbe markoló képet fest egy öregedő „popsztár” lelkiállapotáról.
Talány (Enigma)
Furcsán, idegesnek és fáradtnak érzem magam
De igazán szomorúnak mégsem
Csak arra ébredek, hogy magányos vagyok
Vannak emberek, akik elmennek
Vannak emberek, akik maradnak
De nem ez a lényeg
Nem, nem ez a lényeg!
Ez az amit annyira kerestem
próbálva áttörni azon a fekete lyuku ajtón
próbálva feléd nyúlni, de elsodródom
Elsodródom, elsodródom
Az álmatlan éjszakáim révén elsodródom
Bár az ajkaid mozognak
mégsem hallom amit mondasz
Elsodródom
Alig emlékszem már, amikor utoljára láttalak
A helyre, ahol egykor még játszottunk
Most nincs ott semmi, csak talányok
Kilyukasztották a mellkasom
és a benne rejlő csillagokat számolták
Aztán láttalak ott
kifeszítve az örökkévalóságba
Ez az amiért menni fogok
próbálva áttörni azon a fekete lyuku ajtón
Próbálva eljutni hozzád, miközben elveszítem a szorításodat
Elsodródom
Elsodródom
Oly sok csillagos éjszakán elmentem már, kedvesem
És bár a formád ragyog
Mint millió forró nyári napok
Semmi sem hozhat vissza
Semmi sem hozhat vissza
igaz szerelmem
Elsodródom...
***
Mafia Sziget (Mafia Island)
Igen, elhajóztunk a vihar felett, a habos fáradt zöld tengeren
Chephren bárkáján a Mafia szigethez
Összetörtük a korallt és whiskyt ittunk
Az izzó hőségben
És a napvitorlák úgy ropogtak a szélben
Mint a megvadult géppuskák
És a lányok a bárból
A parton fürödtek
És melankolikus hangjukon énekeltek
Lágy szavak, amelyeket elkaptunk
A hullámok hangja között
És melankolikus hangon énekeltek
Jól itt ragadtunk
A rádió már jó pár napja összetört
Az éter úgy dagadt, ahogy a föld kiszáradt
és semmi sem mozdult a vibráló lelkesedésben
És a lányok a bárból
A parton fürödtek
És melankolikus hangjukon énekeltek
Lágy szavak, amelyeket elkaptunk
A hullámok hangja között
Mélabúsan
És a lányok a bárból ...
***
Egy maroknyi sötétség (A Handful of Darkness)
Pillants arra a gyermekre
egy háborúban élve
lehetne akár a tiéd vagy az enyém,
de már nincs sok idő
az ítélet napjáig
ma éjjel meg fog ölni
de lehet, hogy csak álmaidban
jön el ismét és újra
hogy meséljen neked kedves dolgokat a paradicsomról
ahol minden tiszta és mindenki szép
ahol minden a szeretet és minden a fény
ahol apa és anya vár a jó éjt csókjaival
Ó hatalmas Jézus, hol van az ég?
hol van a messze távol, ahol repülhettem?
hova lett az erőm és a dühöm,
ki felel majd ezért?
vagy csak cél nélkül veszünk el életünkben?
Ő Szűz Anyám, hova jutottunk?
oly messze tőled és a naptól
pedig minden szeretetem neked küldöm
ebben a maroknyi sötétségben
Mindaz, amit elkövettél,
mindaz, amit láttál,
mindaz, amit a könyvekben olvastál
összezavarták a fejed
és bármikor is hagysz el,
vagy ha maradsz is akár
mindig visszafordulsz majd
arra a napra gondolva
Nem sok mindent tehetünk
nincs is amit kimondhatnánk
hisz minden arról szól,
amit nap mint nap megteszünk
Mindaz, amit megtettünk,
mindaz, amit láttunk,
mindaz, amit a könyvekben olvastunk
ott várakoznak a fejünkben
Ó hatalmas Jézus, hol van az ég?
hol van a messze távol, ahol repülhettem?
hova lett az erőm és a dühöm,
ki felel majd ezért?
vagy csak cél nélkül veszünk el életünkben?
Ő Szűz Anyám, hova jutottunk?
oly messze tőled és a naptól
pedig minden reményemet neked küldöm
ebben a maroknyi sötétségben
***
Szexiföld (Sexyland)
Menjünk vissza a múltba, a háború utáni fantom birodalmamba
Megfagyva és otthontalanul a hideg téli éjszakában
Elhagyottan egy metró állomáson, nincs hova menned
Álmokkal és illúziókkal telve, az éjszaka végét várva
Aztán mindenhol az arcodat láttam
Egy szex bolt hirdetést, egy különös csábítót
Egy pillanat, amit sosem fogok elfelejteni
Honnan tudhattam volna, hogy ez volt a repülésem a Vénuszhoz
Amikor megvettem a metrójegyeimet
Aztán az éjszaka búcsút int az életnek
A nemzetközi narkó királyoknak és királynéknak
Az elpárolgó képzetekben
Úgy nézett ki, mint Babilon királynéja
Egy lány az alvilágból, puha bőr a fekete selyemben
Hideg, neonfényben fürödve
Egy ikon a katedrális falán, egy prosti rapszódia
Egy sorscsapás dátuma az ördög és a nagy kék mélység mögött
Tiltott gyümölcs, amikor a világok összeütköznek
Ebben a városban éjszakánként
A legfantasztikusabb utazásom során
Honnan tudhattam volna, hogy ez volt a repülésem a Vénuszhoz,
Amikor megvettem a metrójegyeimet
Aztán az éjszaka búcsút int az életnek
A nemzetközi narkó királyoknak és királynéknak
Az elpárolgó képzetekben
Ez egy csillogó titok, egy varázsszó
A sápadt lányok ismerik ezeket, de sosem fogják elmondani
Azt kívántam mozisztárok legyünk, te és én
Belépve a szombat esti örökkévalóságba
Honnan tudhattam volna, hogy ez volt a repülésem a Vénuszhoz…
***
Kerítő (Rendezvoyeur)
Itt olyan köveket dobok, amelyek nem esnek le
Bújócskázni udvari bolondokkal és bohócokkal
Mint egy szélvihar a dal szárnyain
Olyan zavartnak érzem magam, nem mehetek tovább
Alig várom, hogy érezzem, hogy eljön
Még mindig hallom, amit mondasz
A szerelem csak játék amit játszunk
Ó, halálos egyetlenem, vedd el ezt a fájdalmat
Gyere és emelj fel engem, angyal
Vezess oda, a legvégére
Kerítő, mit fogsz csinálni?
Úgy érzem, be vagyok zárva a véleményedbe
Kerítő, mit fogsz csinálni?
Úgy érzem, be vagyok zárva a véleményedbe
Egy nap rózsákat dobáltál rám
És aztán rögtön el is égettem azokat
Talán sokáig vártál
A kísértetek belül mélyen alszanak
Tízezer mélyen töltik fel a fejem
Vagy tervezik a végső dalomat
Az arca eltakarva az erős révület által
Húsában és vérében melegíted a lándzsádat
Kerítő, mit fogsz csinálni?
Úgy érzem, be vagyok zárva a véleményedbe
Kerítő, mit fogsz csinálni?
Úgy érzem, be vagyok zárva a véleményedbe
Kerítő, mit fogsz csinálni?
Úgy érzem, be vagyok zárva a véleményedbe
***
Senkiházi (Nevermore)
Tudom, hogy nem létezel,
de tegnap este észrevettem az arcod, ugye?
Te vagy az?
Tudom, hogy nem létezel,
Minden tanácsodat csak magamnak kovácsoltam
De te vagy az?
Te vagy az?
Hiába harcoltam az útkereszteződésekben a hazugságaiddal
Hiába kerestem a kifogásokat,
tudom, tudom, hogy nem létezel
tudom, tudom, hogy nem létezel
Senkiházi úr, hamarosan sétálni fogunk
lent az álmaim sikátoraiban
igen, senkiházi vagy
dörzsöld csak kezeid vidáman, terveket szőve a senkháziaknak
hiába forogsz állandóan a fejem körül
gúnyosan a fülembe suttogva
Tudom, tudom, tudom, nem létezel, kedvesem ...
Még mindig a valószínűtlenség rejtekében rejtőzöm,
előkészülve a beavatkozásra,
Ez én vagyok, igen, én vagyok
És amikor fáradt vagy, én ébren vagyok
hallasz nevetni engem, mielőtt becsukod a szemed
Igen, ez én vagyok, én vagyok
Sosem alszom és sosem hagylak békén,
nevezhetjük adománynak vagy végzetnek
az ajtóid biztonságosan zárva, de a kulcsok nálam vannak
Légiós barátaim odakint várnak a bevetésre
Senkiházi vagyok,
hamarosan sétálni fogunk
lent az álmaid sikátoraiban
Senkiházi vagyok,
kezeim dörzsölöm, vidáman terveket szőve mindenkinek
örökkön örökké
hiába forogsz állandóan önkívületben
a legnagyobb gyönyörűség ez, hogy a füledbe suttoghatom
Tudom, tudom, tudom, nem létezem, kedvesem ...
***
Láz! (Fever!)
Dühöngő lovak a sötétben
Amikor ő mászkál, én ébren vagyok
És a démonjai lustálkodnak
És fájdalom nélkül olvad meg a világ
Senorita egy vidám házban
Fogalma sincs, hova is forduljon
Ha valaha fel is ismered őt
Törd össze a tükröt, hogy elkerüljed
Ő egy lidércnyomás, ő a láz
Szinte tökéletes, nem hagyhattam el
A gyilkos a tükörben, a válasz az ábrándozóknak
Ő egy lidércnyomás, ő a láz
Szinte tökéletes, nem hagyhattam el
A gyilkos a tükörben ...
Mmm, eltűnődőm az együtt töltött időnkön
oh, magunk mögött hagyni mindig oly szomorú volt
Holdak lopakodnak a sikátorokon át
Az angyalok szívekkel és glóriákkal játszanak
És a hófúvás egyre csak örvénylik
cukormázat rajzolva az ablakaira
Izzadó testek és remegő falak
a folytotgató láncok gyorsak és ijesztők
A vadállatok óriás korlátokat zúznak szét
egy utolsó lehelet a villámlás végéig
Ő egy lidércnyomás, ő a láz…
Mmm, eltűnődőm az együtt töltött időnkön
oh, magunk mögött hagyni mindig oly szomorú volt
Hangtalan kísértetek, arcok az arcokon
és a kíváncsi tekintetek a mélységet kutatják
eltűnődőm az együtt töltött időnkön, amit
magunk mögött hagyni mindig oly szomorú volt
***
Szívszakadt város (Heartbreak City)
Kapd el a következő vonatot önsajnálatodból menekülve
elvisz egyenesen az összetört szívű városba
Nem kell jegyet venned az első osztályra
mert ez ingyen van azoknak, akik rászorulnak
aztán tégy egy sétát a magányos utcán
ne állj meg és ne csoszogj a lábaiddal
soha ne nézz vissza, honnan is jöttél
semmi sincs ott csak egy kavargó örvény
Menj csak oda…
Szívszakadt város – nem mehetsz oda – a szerelemes bolondok – a túl sok és a nem elég
Szívszakadt város – különös az éjszaka – ahol fekete csillagok ragyognak idegen holdakkal az égen
A néma bánat elhomályosítja napjainkat, remélem a holnap jobb a pokolnál
A bolondokat az izzó égre szegezték, égő angyalok ragyogják be az éjszakát
egy utolsó esély még van a sok elszalasztott mellett, ó azok mind elmentek melletted
kapaszkodj erősen, a vonat száguld
egy másik nap, egy másik viszlát, mondj búcsút…
Szívszakadt város – nem mehetsz oda – a szerelemes bolondok – a túl sok és a nem elég
Szívszakadt város – különös az éjszaka – ahol fekete csillagok ragyognak idegen holdakkal az égen
Szívszakadt város – a lopakodó szomorúság – egy sápadt csajszi – a pokol tíz udvara és egy halott ember ostobasága
Szívszakadt város – nem lehet meggyógyítani – a szerelemes bolondok – a túl sok és a nem elég
Szívszakadt város – különös az éjszaka – ahol fekete csillagok ragyognak idegen holdakkal az égen
Szívszakadt város – a sárga király – a szakadó eső – nem fogják csillapítani a fájdalmad
***
Túl a nevető egeken (Beyond the Laughing Sky)
Néha érezlek a véremben
tökéletes teremtmény vagy
Szeretném megszámolni a csillagokat a fejedben
A tested az univerzum hasonlatossága
Te, te vezetsz a pontig
oda, ahonnan már nincs visszatérés
oda, ahol az álmok valóra válnak
És nem érdekel, lesznek-e végzetes következmények
engem vagy téged illetően
Szeretném látni a titkokat
A szemed zöld tengerében
amiket soha nem fogok megérteni
De megvilágosítják az életemet
Csodálatos dolgokat hozol ki belőlem
olyan magasra tudsz repíteni
Azt mondják, bármit elérhetsz amit szeretnél
Túl a nevető egeken
Tudom, hogy mindig van egy holnap
De valakinek meg kell fizetnie a számlát
Valakinek meg kell fizetnie a számlát
Holnap...
Te, te vezetsz a pontig
oda, ahonnan már nincs visszatérés
oda, ahol az álmok valóra válnak
És nem érdekel, lesznek-e végzetes következmények
engem vagy téged illetően
Látom, a mennyország kapujának közelében állsz
Magányosan a legmagasabb lépcsőn
hogy aztán elvezessen az őrült utakon
a napsugarak mentén amit igazán megérdemelsz
készen állva, hogy magasabbra repülj
kitárva a lelked a játékhoz
és hogy napfényt szőjjön a hajadba
Csak tedd, amit akarsz, Nekem sohasem elég
Nem tudok e nélkül élni, tedd meg még egyszer
Tedd meg még egyszer, tedd meg még egyszer
Túl a nevető egeken
Csak tedd, amit akarsz
Nekem sohasem elég
Nem tudok e nélkül élni
Túl a nevető egeken
Csak tedd, amit akarsz
Túl a nevető egeken
Túl a nevető egeken
|