Főoldal » 2013 » Augusztus » 27 » Alphaville Live 2013 - Csehország
11:19 PM Alphaville Live 2013 - Csehország |
Amiért megérte elmenni a világ végére
 A minap kaptam meg Voyager eme remek beszámolóját az augusztusi csehországi koncertélményeiről. Remekül szórakoztam az írásán, olyannyira, hogy ezt most muszáj mindenkivel megosztanom! Íme: Szerdán délelőtt indultam, Martinát Pozsonyban vettem fel, a szállást 8-ra értük el. Az első koncert Turnov nevű kisvárostól 6 km-re volt. Fura, hogy normális címet nem adnak meg, gondolom azt hiszik, mindenki tudja hol van, és mindenki tud csehül. Itt is csak GPS kordináták voltak megadva, ezért már reggel elindultunk megkeresni a "tetthelyet”. A navi oda is vitt valahova a világ végére, de mi továbbmentünk, mert kizártnak tartottuk, hogy ott bármiféle koncert lehetne, csak aztán az a pár ház is elfogyott, és az erdő széléről mégis csak visszamentünk. Akkor kaptunk sokkot. Ilyen rémes helyszínt én még nem láttam. Adott volt egy ronda panzió parkolója, amibe valamikor ácsoltak egy kis színpadot, körülötte pár ütött-kopott bódé, fapadok, és pár üres omladozó melléképület. Első gondolatom az volt, hogy ha ezt meglátják gyalog rohannak vissza Berlinig. Este már kicsit biztatóbb volt a helyzet. Olyan érzésem volt, hogy itt vagy mindenki rokon, vagy szomszéd, mert rajtunk kívül mindenki ismerte egymást, és lelkesen beszélgetett, amiből én csak az AV számok címét értettem, de abból meglepően sok volt, és az egész udvar dugig megtelt. Előttem egy termetes asszonyság ült kisszéken egy másik nővel, falatoztak, jól érezték magukat. De aztán megérkezett a fiának tűnő falu bikája, és menekülésre kellet fognom, mert olyan hangerővel követelte az AV-t hogy belefájdult a dobhártyám. Amikor megkezdődött a koncert akkor döbbentem le másodszor. Marianék csodát tettek még egy "sámlin állva” is. Első perctől az utolsóig mindent beleadtak, jó volt a hang, tökéletesen működött a vetítés. A közönség pedig az első percől az utolsóig tombolt. Ismerték a számokat, még az újakat is, nem csak a BIJ-SLAM-FY hármast. A termetes asszonyág lelkesen csápolt, a falu bikája ordított, de a többit se kellett félteni. Ráadás szokás szerint a DWM unplagged, és Apollo volt, utána levetítették a szponzorok listáját, régen ment a háttérzene, már nagyban bontották a színpadot, de a közönség még mindig ott állt és tombolt. Részemről az utóbbi időszak messze legjobb bulija volt, megérte érte elmenni a világ végére. Másnap irány Buchlovice, illetve a szállás 4 km-re (ami 9 lett mert persze pont a két falu közti rövid utat zárták le.) A bevált recept szerint azonnal mentünk megkeresni a helyszínt, itt nem volt gps koordináta se, de volt egy információs iroda, ahol értettek kicsit angolul, így aztán viszonylag gyorsan odataláltunk, közel volt a városközponthoz, normális színpad, itt már el tudtam képzelni egy bulit. Láttuk hogy soundcheckhez készülődnek, ezért bementünk és vártunk. A rendezők tettek kísérletet a kitessékelésünkre, de Martina nem hagyta magát, és amikor megérkezett az AV (kivéve Mariant) Christian odajött hozzánk (pontosabban Martinához), aztán szólt valamit a rendezőknek, és onnantól oda mentünk ahová akartunk. :) Utána a kijáratnál összefutottunk Feriékkel, de rohanni kellett, hogy időben visszaérjünk már esti (meleg) ruhában. Itt is megtelt a hely, és nagyon jó volt a koncert, a közönségre se lehet panasz, de a "világ végiek” jobbak voltak. A setlist a mostanában szokásos volt mindkét helyen, de csak a második koncerten volt a Call Me Down, és DWM+Apollo után még visszajöttek a Monkey-val. (Gondolom az előző napi tombolás hatásra.) Utána volt autogramosztás, kiverekedtem egy nagy posztert amit Maján kívül mindenki aláírt. :) Aztán mentem Martina után a színpad széléhez, hamarosan jöttek, és Marian mondta Martinának, hogy menjünk mi is a szállodába, mert ott még lazítanak egy kicsit. Hát így esett hogy hajnali fél 3-ig ott ülhettem velük. Mariannak meggyűlt a baja a nevemmel egész egyszerűen képtelen megjegyezni. :) De "ismerősnek tűntem neki”, szerintem csak mert Martinával voltam. Még velem is beszélgetett, én meg igyekeztem követni a 2 nyelven folyó viccelődést, hülyéskedést. "Lényeges” info csak annyi, hogy változatlanul dolgoznak az új lemezen. Még egy kaland várt ránk, ugyanis a szálloda ajtaját zárva találtuk. Csengetünk, semmi, hívjuk a recepciót mobilon, halljuk hogy cseng, de semmi. Hajnali 3, 12 fok, sehol egy lélek, körbejárunk senki, másnap, ill. még aznap 400 km vezetés. Találtunk egy félig nyitott ablakot, épp készültünk betörni a saját szállásunkra, amikor az ablakban megjelent egy álmos recepciós csaj, és végre beengedett minket. Ja, és a szálloda a bazilikával szemben volt. Annak meg két tornya volt, abban meg harangok voltak…. Negyed fél 3/4 és egész órákat mindig elütötte szorgalmasan, mire ezt megszoktam volna, hajnali 6-kor legalább 5 perces harangjáték következett, 10-kor meg a 400 km haza. Megcsináltam, de soha többé nem megyek templom melletti szállodába. szöveg és fotó: Voyager |
| Megtekintések száma: 825 | Hozzáadta:: vafe |