department 27

Csak hallgatom a delfinek hangját

Régóta porosodott ez az írás egy world fájlban a merevlemezen, el is felejtettem, hogy ezt is megírtam már másfél évvel ezelőtt. Most hogy belenéztem, eszembe jutott, hogy épp a napokban lesz a Sensations kislemez megjelenésének évfordulója. Igaz, a harmincadik lenne jövőre, de addig már nem várok vele, ezekben az írásokban igazán ínséges időkben. Szóval kevés olyan Alphaville korong van már, amiről ne írtam volna, az Utopia korszakból is már csak ez maradt ki. Jöjjön akkor ez a „szenzáció számba” menő dal, ami szerintem igazi vízválasztó dala lett ennek a korszaknak. Mondanom sem kell, azért mert igazán megérdemelte volna, hogy sikeres legyen…

Az együttes második albumáról jelent meg a legtöbb kislemez, szám szerint öt. A Dance With Me és a Universal Daddy kislemezeket a Jerusalem követte a sorban, de ez csak Németországban jelent meg 1986. november 21-én. Franciaországban, Spanyolországban és Svájcban viszont néhány héttel később a Sensations-t hozták ki. (Egész pontosan 1986. december 12. volt a megjelenés dátuma) .
Érdekes módon itthon is ezt a dalt játszották a rádióban, a Poptarisznya slágerlistájára kifejezetten emlékezem, ott nagyon népszerű volt, sokáig szerepelt a listán, a legjobb helyezése a második volt. Ha akkoriban Magyarországon lett volna külföldi kislemez-értékesítés, valószínű sokra vitte volna, nem úgy, mint a fent említett három országban, ahol labdába sem rúgott. Sajnos. Ez volt az első Alphaville kislemez, amely már nem fért fel egyetlen európai slágerlistára sem. Pedig egy ötletes, az Utopia korszak egyik legjobb videóját is leforgatták hozzá.

A lemez borítóján - mint a korszak majd mindegyikén – az együttes fényképe látható, a tagok öltönybe öltözködve, hátrafésült hajjal pózolnak egy emelvény előtt. A kép egyben utalás a híres Aranypolgár (Citizen Kane) című amerikai filmre, amelyben a főszereplőt is hasonló beállításban láthatjuk a film egyik jelenetében.   

A kislemezre nem az album verziót másolták ki, hanem annak egy remixe került rá, amelyet Steve Thompson és Michael Barbiero készített el. (Ők voltak a Dance With Me producerei is.) Hogy őszinte legyek, ez nekem idáig fel sem tűnt, (jó hogy majd három évtizeddel azért ez is kiderült számomra) de egyébként ez a Sensations remix szerepel a First Harvest-en is, amire sokáig azt hittem, hogy Bernhard remixe. De megnéztem a Harvest borítót, valóban ez a páros a remixelő, csak valahogy ez is elkerülte a figyelmemet.

A kislemez verzión igazából csak finomítottak, apró változások vannak benne, csak a dal lezárása az, ami észrevehetően különbözik az eredetitől.  Ami viszont igazán sokat dob a projekten, az a maxin hallható club és dub mix, amit Metropolitan remixként is ismerünk. Az addigi maxik koncepcióját viszik tovább ezen a lemezen is, hiszen remekül szedik szét és építik fel a dalt szerkezetileg, mutatva meg annak minden apró részletét és ötletességét. Egyszóval a producer páros most is kiváló munkát végzett, ezúttal, mint a remix készítői.  
A b oldalra ugyanaz a nóta került, mint a Jerusalem kislemezre. A Nelson Highrise Sector 3. része, a 20000 Lieues Sous Les Mers (amely The Garage címen is ismert) az első dal volt az együttes történetében, amelyet saját, Lunapark nevezetű stúdiójában készítettek el. A dal maga roppant egyszerű, akkordozó, illetve a dallamot követő szintetizátor kíséret, Gold kellemes és lágy éneke alatt. Az első refrén után pedig egy együtt megszólaló szinti és gitárszóló, amilyet még nem hallottunk eddig Alphaville dalban. A nóta több részében hallható a tengerzúgás, mint effekt, de ez igazán a dal végére teljesedik ki, utalás egyben az azonos Verne Gyula regény címére. Sőt még egy apróság: a Forever Young fanfárjai is megszólalnak kétszer néhány hang erejéig, bár nem tudom, van-e valami konkrét jelentése vagy üzenete, mindenesetre érdekesnek találtam.
Nos, úgy nagyjából ennyit jelent nekem ez a kislemez majd három évtized távlatából, hozzáteszem, ez az egy korong nincs meg a második album kislemezei közül, talán nem véletlenül. Mára már igazi ritkaságnak számít, az ára is elég borsos szokott lenni, ha néha felbukkan egy-egy aukciós portálon. (Ma épp megnéztem a discogs-on, 10 euróért már lehet venni maxit, ami nem is olyan rossz, de 40-50 eurós ár is előfordul!) 

Szóval, jó kis dal ez a Sensations, még ennyi év elteltével is bármikor szívesen meghallgatom, eszembe juttatva azokat a perceket, amikor először hallottam és kigúvadt szemekkel ücsörögtem a nagybátyám rádiója mellet, füleimet a hangszóróra tapasztva, kétségeimet elhessegetni próbálva: Nem, ugye nem az Alphaville-t hallom?!... … … …