department 27

Marian Gold – A zászlóvivő

Marian nem akart az lenni, ami ő és kollégái valójában: zenészek. „A kezdetekben csak egy valaki voltam, akinek egy határozott terve volt, és ami miatt zenész lettem. Számomra rendkívül fontos volt a Nelson terven dolgozni és annak részévé válni.”  A Nelson volt az az alkotó csapat pénz nélkül és rengeteg ötlettel, az a kicsi tavacska, amelyből az Alphaville megszületett. Marian úgy írja le magát, mint egy mesélő. És leginkább történeteket szeret mesélni, amelyek róla szólnak. Ugyanezt tette, amikor kisfiú volt. „A szüleim azt mondták, hazudozó voltam.”

Másrészt megérteni azokat a különös, durva történeteket, amelyeket az Alphaville-ről mondtak világszerte, mint hasznos kijelentéseket. Mert Marian, mint énekes, általában a zenekar szószólója is. Ez, mint egy önjellemzés, világnézetté színesedett, szellemi törekvéssé. Valahogy politikai, fantáziával teli, de valahol hihetetlen is. Mert a másik oldalon, még mindig ott van ez a zene, amely nagy hatással van mindenikre ebben az országban, mint csiszolt, hideg szintetizátor pop. Habár a második album egy igazi hangfelépítmény volt, egymás után törölte el a politikai vonulatokat. A történteknek ekkor egy szándékos megtévesztés ízét tapasztaltuk. Semmi kétség nem volt, annak ellenére, hogy más országokban az Alphaville zenéjére, mint undergroundra vagy avantgárdra tekintettek. 

Széles látókörre utalt az a sokfajta álláspont az Alphaville életben, és amely úgy tűnt elbírja a fő szándékot, és nem vár arra, hogy kell megérteni. Mindaddig, amíg ez a kapocs csak maga a zene, nem lehet baj.  Szolid ritmusok, hívogató tánc és réteges hangzások, amely igazi atmoszférát teremt és angol ének, amely tekinthető hagyománynak is Németországban, mint további eszköz, és amely nem éri meg a fáradságot, hogy megpróbáljuk megérteni. De ha van alkalmad tisztázni dolgokat az interjúkban, vonzó ajánlatokat adva a szabadúszó újságíróknak, az bizony ritkán segíti őket a megoldás felé. Tisztán kell látnod, amikor nem akarod ezt csinálni, ez egy kemény üzlet.

„Korán elkerültem otthonról. 13 éves voltam, amikor jó iskolákba mentem és az időm nagy részét egy aranyozott kastélyban töltöttem.” Az apa, egy közepes méretű vállalkozással. A fiú, aki éppen csak lediplomázott, vitákba keveredett a hatóságokkal a hadseregben. Ökölharc egy kiváló tiszttel. Elítélés, gyalázatos leszerelés. „Ez volt a második pont, amikor politikai gondolataim támadtak.”  Az első az alapvetően baloldali nézetű nővére volt, aki megtapasztalta ennek hátrányait az üzleti karrierjében.       „A harmadik pedig akkor jött el, amikor Berlinbe mentem. Ez akkor volt, amikor az utcai harcok elkezdődtek. Az erőszak nagyobb volt, mint amit álmodni mertem volna.” 

Aztán ott volt egy titkos harmadik Alphaville album története, ahogy Marian magyarázza. Az eredeti ötlet az volt, hogy minél több zenét adhassunk a rajongóinknak. Akkoriban csak néhány együttes volt, akik írtak dalokat a kislemezek B oldalaira. Gyorsan észrevettük, hogy a B oldalak hihetetlen mennyiségű szabad helyet képviselnek, és hogy sokféleképpen tudjuk használni. Ez a bizonyos Nelson Highrise sztori például - minden dal leírja egy részét ennek a felhőkarcolónak. Az egyik egy tükrökkel teli szalonról mesél, egy másik a garázsról és a harmadik a liftről. Ezek a szobák persze más dolgokat is bemutatnak. Mostanság kezdtünk el dolgozni olyanokon, amit nevezhetünk akár „Soundtraxx for imaginary films”-nek. Ezek a környezettel foglalkozó történetek. Egyikük 3 hét alatt készült el. Gyakran az a helyzet, hogy jobban szeretünk egy b oldalon dolgozni, mint egy dalokat felvenni az albumra.