Főoldal » 2014 Március 4 » Alphaville történelem 3 - Ricky
9:58 PM Alphaville történelem 3 - Ricky |
„Nem gondolom magamról, hogy popsztár lennék”
„Élvezetet találok abban a játékban, amely körülvesz és az ötleteimben. Ugyanakkor nem szeretem a közhelyeket. Arra törekszem, hogy ezt visszatükrözzem.” Ricky Echolette mondta ezt, aki a legújabb tagja az együttesnek, miután meghívást kapott egy megüresedett helyre. Frank Mertens elhagyta őket, aki emlékei szerint egy nagyon csendes ember volt. Egy nehezék, amely nyilvánvalóan nem segítette eléggé a termékenységet. „Nincs
abban semmi rossz, ha van egy ötleted és nem tudod átadni mindazt, amit
mondani próbálsz.” - mesél Ricky a tapasztalatairól. Ő a
legközlékenyebb emberek egyike. Újra és újra próbálkozik. Sőt: mivel
mindannyian zenei autodidakták – és Ricky lassan fejlődő zongora tudása
nem teszi őt a szakmai tudás magaslatára – minden dal ötletével a
rajtvonalról indulnak. „Ez a fajta munkamódszer a megszokott számomra.
Egy valós környezetből jövök, és dolgoztam már egy csomó nagyképű és
együgyű emberrel.” Nos, csak most derült ki, hogy Ricky mennyire
ideális tagja a zenekarnak. Egy olyan ember, aki élvezetet talál mások
ötleteiben és szeret velük újra és újra eljátszadozni. „Mindegyikünknek
fejlődik az a képessége, hogy elfogadjunk dolgokat a másiktól és
használni tudjuk őket. Marian, például nagyon jó ebben. Meg kell, hogy
bízzam benne. Például, ha meghallgat valamit, képes rögtön elmondani: 80
százalékban ez hihetetlenül jó, de a maradék 20 százalékon még dolgozni
kell. Én például olyan valaki vagyok, aki nem tudja kifejezni, hogy ő
mit is akar sokszor. Azokban az esetekben tökéletes csapatot tudunk
alkotni. Vagy például, Mariannak nagyon jó a memóriája. Amikor
improvizálok a szintetizátoron, ő képes emlékezni a dallamra, amit én
valószínűleg sosem tudnék újra eljátszani.”
Kezdetben ő azért tartott egy kicsit. „Egyszerűen logikus. Egy új világba érkeztél. Először is körül kell nézned.” - így Marian. „ Aztán a kezdetekben problémáim voltak az elektronikával és a komputerekkel. Ez nem igazán volt az én terepem. A másik, hogy a fiúk épphogy vettek egy elektromos gitárt, az első dolog az volt, amit mondtak: Végre van valakink, aki tud gitáron játszani. Nos – hát még nem voltam egy virtuóz ezen a hangszeren sem. De ez nem számított. Többnek gondoltuk magunkat, mint zeneszerzők. És ez elegendő volt ahhoz, hogy képesek legyünk elmondani egy gitárosnak: ez és ez, amire gondoltam.” „Sohasem akartam zenész lenni” – ez tipikusan az Alphaville-re jellemző, hiszen hangoztatta ezt már minden tag. „Mi mindannyian csupán műkedvelők vagyunk”, mondja Ricky. Néhány korai zenei élmény ellenére úgy tekintett erre, mint egyfajta legjobb kalandozásra. Azelőtt forgatókönyveket írt és erősen érdeklődött a filmkészítés iránt. Azelőtt pedig festő volt. Itt fent a padláson lesznek Ricky játszóterei minden kreatívan megélt pillanatával. Ez nem hangzik nagyon szervezettnek és irányítottnak. „Akkor és most, amikor megélted ezeket a pillanatokat az életedben, megkérdezted magadtól, hogy mik a céljaid?” „Ok, készíteni akartam egy lemezt, forgatni egy filmet és néha írni egy könyvet. Úgy hiszem, most készítem a lemezt.” Amilyen egyszerűen és könnyen hangzik, annál nehezebb megvalósítani. Ami a legfontosabb – megőrizni az eredeti humort, átalakítani ezeket a viszonylag egyszerű ötleteket, amelyben van egy nagy adag naivitás és mindez párosulva egy bizonyos fokú technikai tudatlansággal: nos, ez a helyzet a popzenével. „Meg kell tartanod ezt a gyermeki játékosságot.” És azokat az ideológiailag ízesített tapasztalatokat megélve, a zenészt a zeneiparban figyelmen kívül lehet hagyni és sakkban lehet tartani. Egyébként meg, a kiábrándulásba való fordulás lehetősége igazán nagyszerű. És aztán jön az öröm az ördöggel. Reggel Ricky a hotelnél vett fel engem. Öreg Citroenjével mentünk Schöneberg-ből Kreuzberg-be, közben egy kazettát tett be az öreg lejátszójába. Kínai zene.” Ez a legújabb felfedezésem a zenék birodalmából, valami, ami igazán elbűvöl engem. Egyrészt nagyon érdekelnek a harmonikus szerkezetek, másrészt izgatott vagyok a hatása miatt, amely valószínűleg nem is volt szándékos a kínaiak részéről. Számomra amolyan álomszerű hatása van. A legjobb értelemben is van valami köze a vándorláshoz. Nem igazán tudom. Mindenesetre van valamilyen hatása, amely nem található meg a mi klasszikus zenénkben. Ez az álomszerű romantika itt nem létezik.” És Ricky megmagyarázta, ártatlan mosolyával, hogy megpróbált némi tudást szerezni róla. „Nekem azt mondták, hogy van egy 5 lépésből álló skála. Minden kísérlet a megvalósításra a zongorán kudarcot vallott. De meg fogom csinálni.” Az enciklopédia egy kicsit szárazon így informál minket: „az alap az pentaton volt, amelyhez később e és b hangokat adtak, így hét hangra emelkedett a hangsor. A harmadik században a hangjegyek száma 12 volt.” Hogy most melyek vannak benne – az Echolette művésznevű ember majd kitalálja. Írta: Jürgen Kalwa, 1988 Megjelent: Moonpaper, 1993 Fordítás: vafe, 2014 |
| Megtekintések száma: 1778 | Hozzáadta:: vafe |
Ricky Echolette, a hippi