department 27

To Germany With Love - Marian Gold mementója

"1978-ban új graffiti tűnt fel Nyugat-Berlinben: "Háború a háborúk között". Egy másik népszerű szlogen így hangzott: "Nincs jövő!" Az autópályahídra az Avus felvezető fölött valaki a "Semmi hatalmat senkinek"-et fújta.  Ez volt az úgynevezett szentháromsága minden akkori underground filozófiának. A legtöbben közülünk a szívük mélyéből gyűlöltük Németországot. Ez a gyűlölt hely távol volt attól, amit az ember hazának nevezhetett.

Emigránsok voltunk, múlt nélküliek, a bizonytalan jelenben sodródó punkok, azonban azzal a különbséggel a brit lelki rokonainktól, hogy ők elsősorban britek voltak, mi meg elsősorban punkok. Amikor 5 évvel később a „To Germany With Love“-ot írtam, az pont ennek a helyzetnek a meghatározása volt. Milyen volt a viszonyom Németországgal 1983-ban?
Természetesen törött, mint minden, aminek Németországhoz köze volt, és mint Németország maga: megosztva két nemzeti himnusszal, széthasítva a vasfüggönnyel, ami nem csak az országot, hanem a történelmét is széttépte. Ezzel a múlttal, ezzel a 12 pestissel fertőzött évvel, melyek elképzelhetetlenné tették elképzelni, hogy Albert Einstein valamikor német volt. Ehhez az országhoz irányítottam a dalomat. Angolul írtam, az emigránsok nyelvén. A gyűlöletes hazámhoz írtam, honvággyal a szívemben, bánattal, és szomorúsággal.

Kívülről szemléltem, mint egy idegen, egy ijedt turista, mindig figyelve a pestis jelére, az irtózásra a festői favázas házak és a kishitű toronyházak között; egy ország a háborúk között, szörnyen sikeres és elismert, tele remek autókkal, bankokkal és kutyaszarral, mentesen minden büszkeségtől, kisöpört tradíciókkal, víziók és bátorság, ... a hazám. Hozzád szólnak ezek a szavak. Állj fel, fogd végre a zászlódat, bátorítsd meg a szívedet, mielőtt a nácik véglegesen kitépik belőled..."

forrás: www.alphavillenow.com
fotó: alphaville.de/2007
fordítás: voyager