Főoldal » 2012 » Július » 5 » Az Alphaville albumok és jelképeik – 3. rész
12:15 PM
Az Alphaville albumok és jelképeik – 3. rész
Örök fiatalság és lélegzetelállító kékség

Kezdeti lelkesedésemet némi bizonytalanság követte, mert bármennyire is kézenfekvőnek gondoltam az Alphaville albumok borítóinak szimbolikáját, most egy pillanatra megtorpantam. Talán azért, mert ahogy nézegettem a még nem elemzett borítókat, nem találtam annyi jelképet, mint amennyire még számítottam volna. De aztán ahogy gondolkodni kezdtem a szimbólumok jelentésein, egész jól belelendültem... :-)

Forever Young

 
Az első album első borítóján látható kőarc, illetve a hátsón lévő kőkéz egy hamburgi szobor részei, amely egészében egy térdelő, fiatal férfialakot ábrázol. A szoborról készült fényképeket némileg retusálták és megjelenésük a borítón talán utalás lehet az idő (vagy az öregedés) megállítására, vagy az élet egy adott (fiatalkori) pillanatában való megállásra. Mindenesetre magában hordozhatja az örök fiatalság titkát is, vagy éppen meg is kérdőjelezheti azt: ugyan ez lehetséges-e?
Hátul, a kék és sárga szalagot szorító kőkéz jelentése rejtély számomra. Ez a két szín ugyan egymás kiegészítő színe, és nagyon sok mindent jelenthetnek, de megjelenésük a borítón egy kicsit idegen számomra, mert a lemezborító alapszíneivel egyáltalán nem harmonizál. Lehet, hogy ez is volt a cél, és valóban üzenni akar valamit. De az is lehet, hogy egyszerűen csak oda kívánkozott valami, mert a csupasz kőkéz önmagában eléggé semmitmondó lett volna.
 
A másik jelentéssel bíró szimbólum a borítón az „alphaville-gyémántként” emlegetett logó: ez egy rombusz, amelyet ha megfelezzük, két egyenlő szárú háromszöget kapunk, amely ismételt utalás az együttes nevére, hiszen az A és V betűket lehet kiolvasni belőlük. Tényleg nem akarom ezt a szabadkőműves dolgot erőltetni, de tény, hogy ismét csak oda lyukadok ki: igen, a háromszög szabadkőműves szimbólum.
(És milyen nagyszerűen viszik majd tovább ezt a rejtett szimbolikát az együttes következő logójába!)

A szövegekre is érdemes egy pillantást vetni, mert hát szimbólumokkal ott is találkozhatunk. Itt van mindjárt a "For the 17th of June" a Summer in Berlin-ből, amely utalás az 1953-as kelet-német népfelkelésre. A Big In Japan maga egy szimbólum, most ezt hadd ne magyarázzam meg, azt hiszem mindenki tisztában van vele, miről is van szó. Aztán ott van még Jacky az In The Mood-ban, aki nem más, mint Sir Norman Alfred Perkins. Enrico (Berlinguer) az olasz kommunista párt főtitkára volt, Kitty Baby pedig az éjféli punk, mindketten a The Jet Set-ben szerepelnek. És hát persze maga a dal címe, a The Jet Set is egy szimbólum, amely a felső tízezret hivatott jelenteni.

The Breathtaking Blue

  
A harmadik album borítója, hasonlóan a másodikhoz, ismét valamivel több szimbólumot tartalmaz.
A borító arany színű, amely a nap, az isteni hatalom, a megvilágosodás és a dicsőség jelképe is egyben. Fő motívumként az előző album Red Rose című dalában elhangzó „blue sunshine”, azaz a „kék napfény” metafora képi megjelenítését láthatjuk: egy gyönyörű, kék színben pompázó Napot. Ugye mondanom sem kell, hogy kik látták a Napban az első anyagot és az élet forrását? Mellesleg a kék az őszinteség színe, amely egyben utalás lehet az album dalszövegeire is, amelyek most jóval realistábbak, szemben az előző, fantáziálásra épülő album szövegeivel. A kék továbbá az ég, a tisztaság és a menny színe is, amelyek a későbbi feltevéseimhez is szintén jól köthetőek lesznek. Még egy fontos elem megjelenik a Napban, ugyanis abba Michelangelo híres, a Sixtus-kápolnában látható freskójáról, a delphoi szibilla arcát helyezték. Ő a leghíresebb görög jósnő volt, aki utolsó jóslatában Krisztus születését is megjósolta.
A háttérben, a nap mögött az idősebb Peter Bruegel festménye, a Bábel tornya látható. Mindenki ismeri a történetet a Bibliából, de felvetődik a kérdés: hogy jön ez most ide? Az isteni hatalmasságra vágyakozó emberiség és a teremtő Isten büntetésének párhuzama jelenik meg a festményen keresztül. A problémára a választ adhatja meg a Napba helyezett szibilla arca, amely utalás Jézusra, mint megváltóra, aki egyetlen megoldása lehet az emberiség örök problémáinak. A káoszból, a rendetlenségből, amelyet az emberek nagyravágyása okozott (lásd Bábel tornyának következménye) Isten megadja a lehetőséget Krisztuson keresztül minden eltévedt bárányának, hogy hozzá visszatérjen. A két kép jelentése így kapcsolódik össze és szerintem a hátsó borítón megjelenő fáraó karöltve a feleségével motívum tökéletesíti igazán az album szimbolikai összefüggéseit, megerősítve az egyetlen lehetséges utat: az önzetlen szeretet és az összetartozás az, amely Krisztus példáján keresztül viheti csak előre, fordíthatja ismét Isten felé az emberiséget. Ha ezt az emberek felismerik és elfogadják, jutalmuk lehet az örök isteni élet, amelyet remekül jelképez a belső borító színe, hiszen ugyan abban az árnyalatban pompázik, mint kívül a Nap. Mint fentebb említettem, ez a hatalmas kékség szimbolizálhatja a tisztaságot, az eget és a mennyet, amely jutalma lesz minden Isten felé forduló embernek. Számomra ez is egyfajta jelentése az album címének: „a lélegzetelállító kékség” az a hely, a mennyek országa, ahova az Isten meghív és vár minden embert.
Igazán szép és beszédes motívumok ezek, és összképét tekintve ez az Alphaville lemezborító viszi nálam a pálmát, és mint művészi alkotás sem elhanyagolandó! Egy megnyugtató, kellemes és pozitív összhatása van, szemben majd az ezt követő albuméval.

Érdekes, hogy szövegeit tekintve ez a lemez már korántsem tartalmaz olyan jelképeket, mint az előző kettő. Mintegy kapocsként a S.M.I.²L.E. kifejezés megjelenik még egyszer a The Mysteries Of Love-ban az Utopia lemezről átmentve. Ugyanitt a "Land of make believe" kifejezés, amelyet a Bibliából vettek, de említhetném a "Seven Seals"-t a Jelenések könyvéből is, amely a Summer Rain-ben hangzik el. Szintén ebben a dalban hangzik el a lemez címe is, amelyet fentebb már idéztem. Itt van a Romeos, amely a magányos emberiséget szimbolizálja a fekete kis kutyájával, és ez utóbbi a Middle of the Riddle-ben is megjelenik. Utóbbi dalban találunk utalásokat az Alice Csodaországban szereplőire is. Ezek a szövegek bizonyítékai annak is, hogy az együttes mind inkább elszakadt attól az álomvilágtól, amelyben a kezdeti években élt. Ez volt az első lépés a valóságba való visszatérésre, amelyet persze majd a negyedik album, a Prostitute fog leginkább prezentálni.

Nagyon tetszik egyébként, ahogy a zenekar, ugyan alig észrevehetően, de mégis összekapcsolja albumai borítóinak szimbolikáját. (Vagy inkább a tervező volt?) Lehet persze, hogy ez véletlen, vagy csak én magyarázom bele, de minden borítónál van valami apróság, amelyet átvisznek a következőre, mintegy összekapcsolva azokat. Az első lemeznél az a bizonyos „gyémánt” logó, amelyet ha megfelezünk, máris megkapjuk a második album logójában kiemelt kettő betűt. (De ha még egyértelműbb akarok lenni, a Dance With Me logója a tökéletes kapocs! - lásd fentebb.) A második lemezről pedig a Napot, mint fő motívumot vitték tovább a harmadik album borítójára. Ezt keresik, erre a Napra néznek fel az Utopia borítóján a zenekar tagjai, ez az a Nap, amely végül Carol otthona lesz, az Isten megnyugtató és örök szeretetében.
 
folyt.köv. 

  
Megtekintések száma: 548 | Hozzáadta:: vafe