Főoldal » 2013 Május 28 » Az Alphaville albumok és jelképeik – 5. rész
2:28 PM Az Alphaville albumok és jelképeik – 5. rész |
Még mindig harcolok a kérdések tengerében
 Az együttes sorlemezei közül a Salvation maradt utoljára a borítók szimbolikáját körüljáró sorozatomban. Ez a nagylemez nem sikerült olyan erősre, mint elődje a Prostitute, jelképrendszere is egyszerűbb, világosabb és áttekinthetőbb annál. A két album közötti átkötő motívumként a kutya jelenik meg, igaz, nem azonos fajtáról van szó. Színvilágában is egy visszafogottabb, barátságosabb bookletet kaptunk, a maga bézs, kék és barna árnyalataival. No de ne szaladjunk annyira előre, csak szépen sorban. A lemez a Salvation, azaz a Megváltás címet kapta és persze ezt a szót hallva, mindenki rögtön a vallási vonatkozásra gondol. Tettem ezt én is így, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az együttes igazából nem erre a témára gondolt a lemezcím választásakor: „Tudatra ébredés. Megtalálni önmagad. Újra tudatosítani a saját eredetünket. Egy olyan cím, mint a Salvation, természetesen inkább vallási kapcsolatokat ébreszt mindenkiben. De ez most nem a vallási formáról szól, amellyel poros könyvek borítóin találkoztál. Ez az emberi tapasztalatokról szól, melyeken keresztül talán új kilátásokat találsz a világra.” Igen ám, de akkor mégis mit keres a feszület a borítón? Akkor valamelyest csak kell, hogy legyen vallási vonatkozása is. Erre utalhat a kereszt aljától szétnyíló kék függöny, amely az eget, a mennyei hatalmat adott jelképezni. Az agár, a bátorság, a hűség és a szolgálat megtestesítője lehet és tulajdonképpen, ha megfigyeljük a három fő elem nagyszerűen kapcsolódik egymáshoz. Hiába mondta Marian annak idején, hogy nincs vallásos utalás, szerintem ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Csak akkor lehet szó valamilyen megváltásról, ha az emberiség ragaszkodik a Megváltó által mutatott úthoz, hűséges marad hozzá. Önmagát az emberiség nem tudja megváltani, önmegváltás nincs, csak az Istenhez való fordulás által. A feszület, a kék függöny és az agár nagyszerűen fejezi ki mindezt. Néhány mondat erejéig maradjunk még az első borítónál, hiszen még egy elég hangsúlyos elem látható itt, méghozzá az új logó, az a és v betűk piros színben pompázó, neoncsövekből formált alakja. Maga az együttes neve és a lemez címe elég kis betűkkel kerültek a borítóra, sokkal szembetűnőbb és látványosabb ez a logó, amely rögtön megragadja az ember tekintetét. Volt már példa az együttes történetében – egészen pontosan a második albumnál – amikor is kiemelték ezt a két betűt a zenekar nevében a borítón, de érdekes, hogy itt már külön karakterként jelentkezik.  Az a lehet a védelem és a templom jelképe, a v ennek ellenkezője is akár, a szétszakadásé és a bűnbeesésé. A két betű látványos összefonódása talán az szeretné kifejezni, hogy van megoldás azokra a problémákra, amelyről tulajdonképpen a lemez is szól. A booklet belsejében megjelenik még egyszer a második oldalon (a háttérben feketével kiemelve) ez a két betű, amely azért ne feledkezzünk el róla, az együttes nevére is hivatott utalni. A füzet barnás árnyalatai az ember alázatát és az Isten gondoskodását is jelképezhetik, amely csak a kölcsönös egymás felé fordulás által lehetséges. A kék az ég, a menny, a barna a föld színe és pontosan ez a kettő szín dominál az egész borítón. Beljebb lépve, igaz már nem sok, de van néhány kép, amelyről érdemes még szót ejtenünk. Nagyon jól megkomponált fényképek ezek, amelyeknek én igazán nem tulajdonítok akkora jelentőséget, ha azokat a szimbolika szempontjából nézzük: rögtön, ha kinyitjuk a füzetet, a baloldalon látható egy kép, amely egy régi orgonát ábrázol, néhány edénnyel, háttérben pedig a már ismerős kék függönnyel. Mellette pedig papírból készült sárga csillagok lógnak a falon. A csillagok utalás lehet a nyitódalra, a kép „üressége”, de az üres edények megjelenése, még inkább a megváltásra szoruló világra. Legalábbis a szövegekkel párhuzamba állítva, ez jöhet le belőle. A következő oldalon egy kislányt látunk, aki fölé egy szintén papírból készült felhőt lógattak esőcseppekkel. Egy kicsit álomszerű és boldogságot tükröző kép ez, olyana milyennek a világnak kellene lennie a megváltás által. ( Ez a leány tűnik fel majd egyébként a Flame promo kislemez borítóján is, igaz ott egy gyertyával a kezében.)  A booklet közepén egy fotó az Alphaville-ről és még egy kép a következő oldalon, a már ismert logóval, amelyet egy szoba mennyezetéről látunk belógatva, felette egy csillárral. Igazából nem sok mondanivalója van, talán meg akarták csak mutatni, hogy is nézett ki igazából a logó és milyen ötlet alapján készült el. Az utolsó kép hátterében Marian ül egy fotelben, előtte egy asztalon egy váza, tele szegfűvel. Ez a virág a szerénység és a bársonyos szeretet jelképe, amely ismételt visszautalás lehet az első borító mondandójára  A fentebb említett a és v betű mellett az utolsó oldalon a 12 –es szám is feltűnik, amely elsőre talán az albumon szereplő 12 dalra utal. No de ezt a számot azért nem lehet ennyivel elintézni, hiszen szimbolikáját tekintve ennél sokkal több jelentéssel bír. Itt van mindjárt a 12 apostol, ha a vallási vonatkozást vesszük, de ha általánosítani kell, ez a szám a teljesség és a tökéletesség jelképe is egyben. Érdekes a hátsó borító is, amelyen ugyanaz köszön vissza, mint az elsőn, csak az agár helyén itt üres edényeket láthatunk. Fentebb ugyan már említettem ennek lehetséges jelentését, de annyival egészíteném ki, hogy ez magában hordozhatja nem csak a megváltás elfogadását, hanem az elutasítását is.  Azt a helyzetet is ábrázolhatja, mint ami a mai világra is jellemző: mint az üres edények egymásra dobálva, az emberek is magukra maradnak, üresen, egymás mellé hajigálva, mert képtelenek észrevenni és elfogadni az előttük példaként ott álló Krisztust, vagy bármilyen más pozitív kilátásokat a világra (csakhogy a zenekar magyarázatát is idézzem), amely által talán könnyebb lenne. Pedig csak fel kellene nézni arra a feszületre… Az, hogy kinek miféle teljességgel és tökéletességgel bír ez a lemez, mondandóját és képi világát is beleértve, nehéz lenne megmondani, hiszen ízlésbeli vitáknak nem sok értelme van. Mindenesetre csalódást nem okozott, a maga visszafogott színeivel, kevés, de tiszta és egyértelmű jelképeivel, remekül beállított fotóival. Csak azon töprengek minduntalan, miért is került erre a borítóra is egy hasonló fő motívum, mint az ezt megelőző albuméra. Érdekes egybeesés, és hát bizony ilyen sem fordult elő azóta sem az Alphaville történelemben. Lábjegyzetként még annyit szeretnék mondani, hogy ez az egyetlen Alphaville album, amelynek amerikai kiadása teljesen új borítót kapott. Bármennyire is szép az a kiadás, sajnos jelképekben nem bővelkedik, azért is maradtam elemzésem során az európai verziónál... |
| Megtekintések száma: 975 | Hozzáadta:: vafe |