Főoldal » 2012 Július 26 » Az Alphaville hetedik magyarországi koncertje – második rész
10:22 AM Az Alphaville hetedik magyarországi koncertje – második rész |
Bátorkodtam ezt az egyetlen értelmes interjút ide tenni, amely Mariannal készült a tokaji koncert kapcsán. Köszönet érte a kultography.hu riporterének! :-)
„Az odaadás fontos, mind a zenészek, mind a rajongók részéről!" – interjú az Alphaville frontemberével
 A Forever Young és a Big in Japan a nyolcvanas évek elmaradhatatlan slágerei voltak, máig kívülről fújja mindenki, aki akár csak egy percet is élt a korszakban. A diszkógömbök fényének megkopásával az Alphaville is könnyen eltűnhetett volna a süllyesztőben, de közel harminc év után még mindig zenélnek, sőt, talán még a réginél is nagyobb lelkesedéssel. Marian Golddal, a legendás zenekar frontemberével a Hegyalja Fesztiválon várható, ma esti fellépésük apropóján beszélgettünk. A legfrissebb információk szerint az új lemezük a „Strange Attractor" címet kapta és még az idén megjelenik. Van valami újdonság az albumról, amit megosztana a rajongókkal?
Ez az album hosszú évek óta az első lesz, amit rendes zenekarként, és nem zeneszerzők és producerek csoportjaként hoztunk össze. A szerzemények alapvetően az élő fellépések és improvizációk eredményeként születtek, ahol minden tag hozzá tud járulni a dalhoz. Ezzel szemben a korábbi Alphaville-produkciók sokkal inkább Martin és az én, egy számítógép előtt megalkotott agyszüleményei voltak. A mostani munkánk tényleg az egész banda közös erőfeszítéséből jött létre, így a végeredmény, reméljük, jóval több lesz, mint az azt összetevők együttese.
Az egyik magyar Alphaville rajongói oldal szerint a „Strange Attractor" cím már felbukkant egy 1993-as kiadvány tervezett címeként. Ez azt jelenti, hogy esetleg régi dalokat is tartalmaz majd az album?
Igen, ez nagyon is lehetséges, talán az egyik olyan régebbi összeállításunk volt, amely sosem került a közönség elé, kivéve az „A Handful of Darkness"-t, amit két éve a huszonötödik jubileumi koncertünkön előadtunk Prágában. Mivel folyamatosan írunk még a turnéink alatt is, hatalmas mennyiségű kiadatlan anyag halmozódott már fel. De a dalaink oroszlánrésze mindig az éppen aktuális szerzeményekből áll össze.
A szintipop és a szintirock az utóbbi időben újra fénykorát éli. Ezt Önök is így érzik?
Ezt már a kilencvenes évek eleje óta hallom, úgy tűnik ez a zenetörténet leghosszabbra nyúlt műfaj-feltámadása! De a viccet félretéve, a szintipopként emlegetett stílus saját magától vált műfajjá, akárcsak a reggae vagy a hip-hop. Nem hiszem, hogy korszakos változások irányítanák, ezek a műfajok csak folyamatosan felbukkanó vagy éppen eltűnő áramlatok a zene nagy, univerzális folyójában.
Egyetért azzal, hogy az Alphaville a szintipop egyik eredeti zászlóshajója, amit mostanában egyre több zenekar próbál újra követni?
Nem szeretem a szintipop kifejezést, nem is használom a saját zenénkre. Valahogy olyan csúnya szó, nem fér bele az általam ízlésesnek tartott keretek közé. Úgy gondolom, hogy a zenekar a New Romantic mozgalomból fejlődött ki a hetvenes évek végén, és közben rengeteg féle zenei hatást magába szívott a tiszta poptól a jazzen vagy az avantgárd elektronikus zenén át egészen a rockig. Szóval nem, szerintem nem így van.
Hogyan tartják ennyi idő után még mindig frissen a zenéjüket?
Mind kíváncsi kiscicák vagyunk, akiknek a zene az szenvedélye. Ilyen egyszerű.
Tervezik a „Dreamscapes" (egy több lemezes összesítő kiadvány – a szerk.) folytatását?
Jelen pillanatban fogalmam sincs. Úgy érzem a „Dreamscapes" főleg a múlttal foglalkozik, és engem most túlzottan a jövő érdekel ahhoz, mintsem hogy visszamenjek hozzá.
A legnagyobb slágereik (Big in Japan, Forever Young) sok feldolgozást megértek már. Milyen érzés mástól visszahallani őket?
Nem igazán ismerem a dalaink feldolgozásait, nem szoktam meghallgatni őket, de egyértelműen a zenénk iránti bókként fogom fel őket.
Úgy tudom ez lesz a hetedik magyarországi koncertjük, hogyan emlékeznek az elmúlt látogatásaikra? A tavaly a Harley Davidson Open Road Fest például érdekes lehetett…
Mindig jól éreztük magunkat Magyarországon, a Harley Fesztivál sem volt kivétel. Kifejezetten izgalmasak voltak a motormosó hölgyei, az volt csak igazán lenyűgöző!
Járt valaha Tokajban? Esetleg kóstolta a híres borokat?
Nem hiszem, hogy jártam volna ezelőtt, de már nagyon várom. De a tokaji borokhoz volt már szerencsém, remélem száraz is van belőlük!
Mitől lesz igazán jó egy fesztivál?
Az biztos, hogy az időjárás nem játszik fontos szerepet, példának okáért ott a Glastonbury: remek fesztivál, de pocsék időjárás. Minden a zenekarokon és a zenén múlik, azon, hogy ők a szívüket is kiteszik a közönség szórakoztatásáért. Az odaadás fontos, mind a zenészek, mind a rajongók részéről, ettől lesz jó egy fesztivál.
(forrás: http://www.kultography.hu, Pataki Anita írása - 2012. július 18.)
(fotó: alphaville.nu/ways)
|
| Megtekintések száma: 1339 | Hozzáadta:: vafe |