Főoldal » 2020 » Október » 22 » 10 éve jelent meg az I Die 4 U 2Day
8:20 PM
10 éve jelent meg az I Die 4 U 2Day

Az újabb Corona daloktól a 10 éves I Die 4 U 2Day-ig

Mai bejegyzésem amolyan digitális zenegép jellegű lesz, hiszen az elmúlt három hónap dalain és megjelenésein kívül megemlékezem egy tíz évvel ezelőtt megjelent kislemezről is. Sajnos időm nem volt írni, meg hát elaprózni sem szerettem volna a történéseket, tehát…

Képzeletbeli wurlitzerünket egy szülinapossal, a mai napon éppen 10 évvel ezelőtt megjelent kislemezzel, az I Die For You Today-jel indítanám. Mindig is szerettem ezt a dal, szívesen emlékezem a megjelenésére, hiszen sikere olyan érzéseket és emlékeket idézett, amelyeket a gyerekkorom (a 80-as évek) óta nem éltem át az együttes sikereit illetően. Nem is nagyon szeretném boncolgatni a dolgot, mert már akkor leírtam mindent a projektet illetően. Örülök, hogy azért volt az Alphaville-nek a 2000-es években is egy mainstream slágere…

Ezek után nézzük az elmúlt három hónap történéseit:


2020. július 13-án következett az együttes újabb „Corona-dala”, ezúttal a Forever Young Metropolitan – akusztikus verziója, amelyet a DS-ről már jól ismertünk, így aztán nem okozott akkora meglepetést. Ám a nagyszerű videót nézve: szerintem ez volt a projekt első olyan része, amelyet kifejezetten a videóra hegyeztek ki. A meglepetés pedig a film egyik operatőre volt, aki nem más, mint Max Holler, aki már ezek szerint 1996-ban is ott forgolódott az Alphaville köreiben!

Augusztus 29-én végre a boltokba került (a Lemezboltok Napja alkalmából) a március óta már annyira várt új SLAM remix, a Kelly and Grant, méghozzá sárga vinylen. Az én példányom is megérkezett (odáig is voltam, meg vissza) és hát valljuk be, a remix is baromi jól sikerült! Bátran kijelenthetem, hogy az egyik legjobb remixről beszélhetünk, amelyet valaha AV dalhoz készítettek, így aztán simán átvette a vezetést nálam a 2007-es To Germany With Love Sebastian Komor vagy a 2006-as A Victory a Of Love Lanizer and Lemethy remixektől. Pedig aztán azokat is jól összerakták!

Kettő nap múlva, augusztus 31-én jött a következő Corona dal, az In The Gods, alias Gallery. Talán sokan tudjátok, hogy a zenekar évekig ezzel a nótával indította koncertjeit (talán 2004 és 2009 között) de mégsem készült el soha hivatalos verziója, sem demója ennek a számnak. Most végre igen, egy remekbe szabott videóval!

2020. szeptember 8-án került fel az együttes hivatalos youtube csatornájára a Sounds Like A Melody remastered videója! Woow!

Szeptember 28-án jött a Corona sorozat talán eddigi legmélyebb és legszomorúbb darabja, a MakeBelieve. A dal eredetileg még a SA érában született, ám mostanra végleges formát ölthetett Telonio segítségével, aki már az Attractor néhány dalában is dolgozott Mariannal. Ezt az darabot napokig nem tudtam hová tenni, meghallgatni sem akartam újra sokáig, mert annyira letaglózott a szomorúsága – na meg én sem voltam akkor épp olyan jó passzban. Mindezeken felülkerekedve, igen, kijelenthetem, hogy az újkori AV egyik gyöngyszeméről beszélünk!

Október 9-én jelent meg az együttes első albumának, a Forever Young-nak remastered kiadása narancssárga vinylen, amelyet rögtön meg kellett, hogy vegyek, mert úgy gondoltam, hogy nem hiányozhat a gyűjteményemből az egyik kedvenc lemezem a kedvenc színemben pompázó korongja. A nagylemez a National Albums Day alkalmából jelenhetett meg limitált kiadásban.

Ugyan ezen a napon látott napvilágot az egykori Wolfsheim alapító, Markus Reinhardt új projektjének, a Renard-nak első albuma, amelyre Marian Gold kettő dalt írt közösen Markussza. A Hotel lett az album új kislemeze, a másik dal pedig a Dawn Happy. Az album, a Waking up in a different world, a német alternatív lista 8. helyén nyitott. Nem mintha érdekelnének a slágerlisták (már rég nem) csak érdekességképpen.

(update >>> A corona sorozat 14. része)

Wurlitzerünk utolsó dala az október 26-án megjelent újabb corona dal, a Summer Wind, amely az 1965-ben íródott Der Sommerwind angol átirata. Az évtizedek alatt sok feldolgozást és sikert megélt dalt az Alphaville 2017-ben dolgozta fel: a 70. születésnapját ünneplő Budde kiadójuk koncertjén, majd lemezén került bemutatásra. A gépeken Lloyd, a hangszereken Blacky játszik, Gold meg épp olyan szépen énekel, mintha a Summer Raint-t hallanánk.  Egy kicsit talán ki is hegyezték mind a dal, mind pedig a videó hangulatát erre, nem kis örömömre, de azért a Wind sokkal könnyedebb dolgokról szól... Az is eszembe jutott, hogy tulajdonképpen egy újragondolt  TBB lemezre is ráférne a hangulata miatt.
Ja, és észrevehetően hallható Lloyd mester munkálkodása a dalban.  :-)
 

fotó: alphaville.de. 2006

Megtekintések száma: 525 | Hozzáadta:: vafe