Főoldal » 2012 » Március » 11 » Első Aratás - a First Harvest promo album cikke, 1992
6:55 PM
Első Aratás - a First Harvest promo album cikke, 1992
20 éve jelent meg a First Harvest 1984-92
 

FH1984_921992. március 11-én jelent meg az Alphaville első best of nagylemeze, a First Harvest 1984-92. Ennek apropóján ástam elő a korabeli Wea által kiadott nagyon szép albumot, amely a zenekar diszkográfiáját adta közre. Az igazán impozáns album utolsó oldalára az együttes egyik kritikusa foglalta össze az Alphaville első, közel tíz éves történetét. Azért találtam érdekesnek, mert magyarul ez talán még sehol nem jelent meg, ugyanakkor az is igaz, hogy olyan dolgok nem hangzanak el benne, amelyeket ne ismernénk.
 
Alphaville – egy zenekar, amely ért a pophoz és tudja azt, hogyan használja, és amely megpróbálta kiszélesíteni a műfaj tartalmának határait. Alkotókészség és fantázia, ragaszkodás a saját eszméikhez, egy utópia felismerése, mint holnapi valóság – az együttes tagjai mind figyelembe veszik ezeket az elképzeléseket, amelyek egyaránt olyan fontosak számukra, mint a csúcs minőségű hangtechnika alkalmazása saját, Lunapark nevű stúdiójukban. A „First Harvest 1984-92” albummal egy teljes kört tett meg az együttes. Bernhard Lloyd: „Tulajdonképpen ez egyfajta visszatekintés a munkánk alapjaira. Ezeken az alapköveken tudunk állni és a dolgozni a mai napig. Ugyanakkor egy visszatekintés megmutatja azokat a kereskedelmi sikereket – amelyek ugyebár adottak – amelyek nem voltak igazából a munkáin motorja. Látni és tudni kell megállni, egy kis szünetet tartani.”
 
Münster-ben, ebben a vesztfáliai nyugat-német kisvárosban találkoztak először az együttes tagjai, meglehetősen messze a hagyományos zeneipar központjától. Ez egyfajta szabad kísérletezési lehetőséget adott az együttesnek mindenféle nyomás nélkül. Münster volt a játszóterük, egy hely a naivitásra és kísérletezésre. Bernhard új szintetizátorán játszott egy dallamot, és a teljes elragadtatás következtében Marian a refrénnél elkezdte énekelni azt, ami éppen eszébe jutott: „Forever Young…” A „Big In Japan” demó kazettájukkal a zsebükben az Alphaville-nek nem volt nehéz lemeztársaságot találnia. 1984 januárjában megjelent a „Big In Japan” kislemezük, amely hat országban lett listavezető és hamar aranylemez lett. Ezt szeptemberben követte a bemutatkozó nagylemezük, a „Forever Young”, amely többszörös arany, illetve kétszeres platinalemez lett. Az együttes valójában egy furcsa és ritka keverék: egy német zenekar egy vidéki tartományból - egy ilyen identitással, és amely ugyanakkor biztosította a nemzetközi elismerést a rajongókkal és a kritikusokkal teljes egyetértésben.

Az elkövetkezendő időben az Alphaville tovább dolgozott és megírt számos slágergyanús dalt, vigyázva arra, hogy elkerüljék a felületességet. „Nem állt szándékunkban – mondja Marian - egy újabb Forever Young-gal kijönni. Hatásos, de elhamarkodott lépés lett volna. Megtehettük volna, de a mi filozófiánk az volt, hogy csendben dolgozni tovább és új elképzeléseket bemutatni”

1986 nyarán, több mint két évvel az óriási start után, az Alphaville megjelentette második albumát, az „Afternoons In Utopia”-t. Jó néhány újságíró, akik hozzászoktak a tiszavirág életű pophoz, üdvözölte és méltatta ezt a „csodálatos visszatérést”. Ma mi is így látjuk jobbnak. Az Alphaville zenészei kiegyensúlyozott emberek, és sohasem fognának bele olyan dologba, amelyben nem hisznek. Az „Afternoons In Utopia” egy koncept album volt, amelyen minden dal egy megálló volt, útjukon egy árkádiai paradicsom felé.
 
Az Alphaville harmadik albumának, a „The Breathtaking Blue”-nak munkálatai 1987 januárjában kezdődtek. A Tangerine Dream egykori muzsikusa, Klaus Schulze érkezett producernek, aki eredetileg két hétig maradt volna segédkezni a felvételekben, ám a közös munka két évig tartott. A felvételek különböző szakaszaiban berlini együttesekből csatlakoztak barátok, vendég zenészekként közreműködve a „The Breathtaking Blue”-n. Új albumával az együttes folytatja saját, megkülönböztető útját. Egy nagyszerű ötletből eredően a zenekar felkért nemzetközileg elismert rendezőket az USA-ból, Oroszországból, Japánból, Németországból és Ausztráliából, hogy filmesítsék meg a „The Breathtaking Blue” album dalait. Marian, Bernhard és Ricky „Songlines”-nak nevezték el a projektet, amelyet Bruce Chatwin ausztrál őslakosokról szóló könyve inspirált.
Az ötven perces film kiáll a taposómalomszerű pop videó gyártás ellen. Egy a kilenc rész közül, a „Middle of the riddle”, amelyet a német Lauenstein fivérek készítettek, elnyerte a világ legrangosabb filmdíját, az Oscar-t.
 
A harmadik album munkálatait – amely egyben a legérettebb albumuk lett a zenekar szerint – az Alphaville saját, Lunapark nevű stúdiójában végezték el. Ezen felül az együttes módosította szerződését kiadójával, melyben jóval nagyobb alkotói szabadságról és zenei függetlenségről egyeztek meg. A szerződés magába foglal több személyes kockázatot a zenekar részéről, egyúttal biztosítja a további személyes és művészi szabadságot.
 
Tavaly óta az együttes már a negyedik albumán dolgozik a Lunapark-ban, Marian Gold pedig hozzáfogott első szóló projektjének megvalósításához.
 
Johannes Paetzold, 1992
fordítás: vafe, 2012

Megtekintések száma: 1275 | Hozzáadta:: vafe