department 27

so8os presents Alphaville

Majd egy évvel ezelőtt játszottam el a gondolattal, miszerint a 30. jubileumi év kapcsán vajon kapunk-e valamilyen Alphaville kiadványt.  Elsősorban az együttes első albumára gondoltam, pontosabban annak egy remastered újra kiadására, és csak félve jegyeztem meg, hogy milyen remek lenne egy bővített kiadás a maxi verziókkal és a kislemezek b oldalaival. Egy új album gondolata is megfordult a fejemben, mivel ígérgetik évek óta, de Martin sajnálatos halála után biztos voltam abban, hogy ez nem fog megjelenni.

Na de vissza a régi dolgokhoz. Igazán nem panaszkodhatom, hiszen ha a Forever Young album nem is, de a 80-as években (többnyire csak bakeliten) megjelent maxi verziók és a kislemezek b oldalai digitálisan felújításra kerültek az elmúlt három év folyamán a német producer páros, Blank and Jones jóvoltából, akik szárnyai alá vették a projektet és a híres so8os sorozatuk darabjaként jelenhetett meg a dupla lemezes Alphaville válogatás. Szeptember közepén jött a bejelentés, miszerint a lemezek első 1000 darabja dedikáltan fog megjelenni Marian és Bernhard jóvoltából. Az előrendelés hamar lezajlott, az ezer darab hamar elfogyott, még a kiadó listáját is vezette. Az igazi meglepetés pedig az volt, hogy ezt a szériát 2014. október 10-től ki is postázták a megrendelőknek, három héttel a hivatalos megjelenés előtt. Október közepén az én csomagom is megérkezett egy jó barátomnak köszönhetően, aki gondolt rám és nekem is rendelt egyet. Nagyon izgatott voltam, milyen lesz a lemez, a booklet és egyáltalán ez egész hogyan fog szólni…
Csalódnom nem kellett. Az Alphaville-hez méltó szép és igényes kiadvány, dizájnban az első albumra hajaz, amit egy cseppet sem bántam. (Az egyik kedvenc színem a borító bézs árnyalata!) Az együttes által válogatott archív fotók közül csak az Afternoons In Utopia borítójára készült próbálkozások okoztak meglepetést, mert a többit már ismertem. A dalokhoz Marian által írt kommentárokat meg nagy kíváncsisággal olvastam, bár azok között is van olyan, amelyek már korábban napvilágot láttak. Az újak közül meg néhányat majd kirakok ide a blogra is, ha sikerül oda jutnom, hogy leírjam a fordításokat.

Ami a zenéket illeti: igazi újdonságot számomra nem tartalmaz, hiszen az összes maxi verziót és b oldalt ismerem oda-vissza ifjú korom óta, kívülről fújom mindet, talán csak a Big In Japan Torsten Fenslau Remixe okozott némi meglepetést, mert bár a Dreamscapes-en hallható a nagy része, de így teljes egészében most jelent meg hivatalosan. Jó kis remix, meg is hallgattam párszor. A technikai részét illetően, remek dolog ez a digitális felújítás, de annyira nem ájultam el a minőségtől. A majd 10 éve szerzett cd-men, amelyen bakelitről digitalizált verziók hallhatók, sokkal ütősebben szólnak a dalok – állapítottam meg, miután egymás után beraktam a lemezeket. Gondolom, fel van tolva rendesen, a hivatalos kiadásoknál pedig szabványok vannak előírva. Vagy csak egyszerűen ennyit lehetett kihozni a 25-30 éves szalagokból? Nem tudom, de ennek még utána járok.

Végül is mindegy, én már magával a gesztussal is elégetett vagyok, hogy ennyi idő után, végre megjelenhetett ez az anyag egy dupla cd-n.