A siker összekovácsolta őket. De "néha borzasztóan egymás idegeire megyünk!"
A szomorú aktualitás után egy poszt erejéig szeretnék ismét visszatérni a múlthoz. 30 évvel ezelőtt ezekben a hetekben az együttes már túl volt a második kislemezük megjelenésén és éppen annak sikerét ünnepelhette. Mindezek mellett a fiúkat már az első albumuk elkészítésének lehetősége foglalkoztatta. A Bravo 1984. júniusában megjelent interjúja legalábbis erre enged következtetni...
Bravo: Mi foglalkoztatja jelenleg legjobban az Alphaville-t?
Marian: Július 9-től egy berlini stúdióban dolgozunk, ahol az első albumunkat vesszük fel.
Bravo: És hogy áll a dolog?
Marian: Remekül. Pontosan negyven napunk van addig, hogy mindent elintézzünk. Most fizetődik ki igazán, hogy a dalokat már korábban rögzítettük és készre írtuk, és amennyire lehetséges, a hangszerelésekkel is elkészültünk. 15 dalunk van raktáron, amelyből 10 kerül az albumra.
Bravo: Igaz az, hogy egy negyedik embert kerestek dobosnak?
Marian: Nem, mi csak dobhangokat használunk minden egyes dalnál. Különben is, nagyon jól megvagyunk így hárman. Az Alphaville így működik a legjobban. Nincsen rá okunk, hogy a zenekart alapvetően megváltoztassuk.
Bravo: El tudsz már árulni néhány címet, vagy témát a dalszövegekből?
Marian: Nem, inkább nem. Azt szeretnénk, ha az album megjelenése egy igazi nagy durranás legyen. Valami igazit találtunk ki. Ennyit tudok elárulni. Ez egyfajta művész koncept album lesz, de a dalok összefüggésükben nem követnek logikai szabályokat, hanem inkább a fantáziát.
Bravo: Mit gondolsz, a rajongókat érdekli egyáltalán ez az Alphaville fantázia felépítmény, vagy őket csak a jó zenétek érdekli?
Marian: Tudom abból a sok száz levélből, amelyet kapunk, hogy az Alphaville ébresztőt fújt az embereknek, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy azt hittük volna. Különösen sok lány küldi el az ötleteit, álmait, amelyeket a dalaink hoznak elő, vagy rajzokat az Alphaville városáról, amelyeket felkerestek a fantáziájukban.
Bravo: Hogyan sikerült megbirkóznotok a rakétaként induló karrierrel és a hozzá kapcsolódó stresszel?
Marian: Jobban, mint ahogy féltem tőle. Néha a sok interjú kezdte már a végtelenségig összezavarni a fejemben a szavakat és a gondolatokat, és gyakran azt gondoltam, hogy az erőm végén vagyok. Úgy láttam magam, mint aki egy mozivásznon játszik, és aki nem tudta már elhinni, hogy mindez a valóság. De most a stúdióban jól érzem magam és teljesen elégedett vagyok, és hogy végre újra a zenével foglalkozom.
Bravo: Frank és Bernhard hogyan birkózott meg ezzel?
Marian: Bernhard mindent remekül és lazán vett. Őt semmi sem billenti ki könnyen az egyensúlyából. Frank az utóbbi időben még csendesebbé és zárkózottabbá vált, mint amilyen egyébként. (meg amúgy is olyan volt ) Elég sokat rágódik magában, és mindig mindent azonnal olyan komolyan vesz. Ez egy hibája neki.
Bravo: Össze is vesztek néha, ugye?
Marian: Igen, sajnos. Nem én vagyok éppen a legtürelmesebb. És amikor már olyan sokat és szorosan vagy együtt valakivel, mint mi, ez állandó súrlódásokat eredményez. Néha borzasztóan egymás idegeire megyünk!
Bravo: Az Alphaville mellett van időtök más egyéb tevékenységekre?
Marian: Alig. Hallgattam néhány szemeszter ókori tudományt. Korábban szenvedélyesen szerettem kőbányákban kövületeket keresni. De már régóta nem jutottam hozzá. De jövőre szeretnék Amerikában ásni.
Frank: Szívesen temetkezem bele a SF és Fantasy irodalomba, és Chopint játszom a zongorán.
Bernhard: Szívesen nézek balettet, és rengeteg zenét hallgatok. Nagyon érdekel. Korábban DJ voltam...
(fordítás:vafe)
|