Főoldal » 2012 » Október » 16 » Heidrich Henriette füzete hadművelet - 4. rész
9:43 PM
Heidrich Henriette füzete hadművelet - 4. rész
Utópia – az Alphaville az álmokról és a csalódásról

Heni füzetében találtam egy olyan cikket, amelyet még azelőtt sohasem láttam. A német Mädchen lánymagazinban jelent meg ’86 nyarán egy remek poszterrel együtt. Folytatva múltbéli kirándulásomat most ez a cikk következik, pontosabban annak fordítása. 

Amikor Marian Gold hangja tisztán és meghatóan zeng a barázdákról, a bécsi énekes fiúkra és az egyházi karénekre emlékezet. A személyes találkozás azonban egy egészen más benyomást kelt: borostás, az arca duzzadt ("a gyorskaja a stúdióban")  napszemüvegben,  morcosan válaszol: „Megértem már a szabadságra.” Két kollégája is főként különös vagy nem nyomatásba való dolgokat mond. Ricky Echolette eldicsekszik valamivel: „Én már az Alphaville előtt is nemzetközi popsztár voltam! Nem volt olyan város Amerikában, ahol ne várt volna rám egy nő.” Témaváltás a magánéletről a zenére.

„Afternoons In Utopia” a címe az aktuális, második albumnak, amit a trió szoros hét hónap alatt vett fel Berlinben és New York-ban. Himnikus hangvételű dalok tele lágysággal, bombasztikus hangszerelésben, mindezekhez pedig a talányos célozgatásokkal teli szövegek. A delfinek valahogy mindig újra előjönnek. De mit kezdhet ezzel a hallgató? „A delfinek már sokkal előrébb tartanak, mint az emberek. A szeretetet egoizmus nélkül élik meg, nem ismerik az agressziót egymás között, kölcsönösen segítik egymást még a halál küszöbén is – mondja Marian Gold. Mi várjuk a delfinek üzenetét. Megérthetjük őket, ha a beszédüket megfejtjük. Az Alphaville-nek az a meggyőződése, hogy a delfinek nekünk nagyon sokat tudnának mondani.” Marian ezt valóban nagyon komolyan mondja, szinte felháborodva reagál az iróniára: „Ez az album vallomásokat tartalmaz, amiket némelyek nem tudnak megérteni.” Mit jelenthet az „Afternoons In Utopia” cím? A borítót nézve, miért néz ki a trió - amely a vidám disco számmal, a Big in Japan-nal lett ismert - ilyen halálosan komolyan? „A lemez egy segélykiáltás az ellen az egész szar ellen, amiben jelenleg élünk – mondja Ricky.
Az embereknek kívülről tökéletesen működő robotokként kell működni, ugyanakkor belül egyre inkább frusztrálódnak, mert tudják, hogy az út káoszba vezet. Mindenki remekül teszi ezt, de a valóságban megőrülnek. Ezt az ellentmondást akarjuk felgöngyölíteni, bátorságot adni a kikapcsolásra egy utópiai délutánra, egy délutánra a legeredetibb álmokban a jövőről.”
Miről álmodik az Alphaville maga? „Inkább megszokott dolgokról, hogy például a következő lemezünket is Amerikában vehessük fel. Az ottani zenészekkel és az ottani hangulatban, az amcsik valahogy sokkal jobbak ebben. Talán mert belül mindig gyerekek maradtak. Az amerikaiak elbűvölően naivak, és ezt mindannyiunknak újra meg kéne tanulni. Nálunk elviselhetetlen ez az egykedvű viselkedés.
A két utolsó kérdés: miért nem énekli az Aphaville németül az üzeneteit, hogy mindenki megértse? „A német nem hangzik jól a mi zenénkhez, mert olyan lesz tőle, mint egy opera.” És mikor láthatjuk az Alphaville-t élőben a színpadokon? „Fogalmam sincs. Most inkább szívesebben forgatnánk egy filmet, ez a média jelenleg sokkal jobban foglalkoztat bennünket.”
 
Mädchen magazin, 1986
fordítás: Heidrich Henriette
eredeti cikk: http://alphaville.ucoz.hu/utopia_ma.jpg

Megtekintések száma: 278 | Hozzáadta:: vafe