Főoldal » 2013 » Augusztus » 8 » Heidrich Henriette füzete hadművelet – 5. rész
11:55 AM
Heidrich Henriette füzete hadművelet – 5. rész
Marian bemutatja az Alphaville-jét

Folytatva múltbéli kirándulásomat Alphaville-ben, a napokban ismét kezembe került (persze csak virtuálisan) Heni elhíresült füzete és gondoltam itt lenne az ideje egy újabb régi cikk előhalászására. 1984 legelején vagyunk, még akkortájt, amikor a német tini magazin, a Bravo, nem ír össze-vissza mindenféle sületlenséget az együttesről. Az alábbi írás tartalma is teljesen helyénvaló és felvállalható ennyi idő után. Ez volt az az időszak, amikor a Big In Japan lassan elindult felfelé a német listán, de senki nem sejtette még, micsoda sikerszéria veszi kezdetét…


Egy rommező Berlin közepén. Rozsdás sínpár, elgörbült acéloszlop – valahogy úgy néz ki mintha csak tegnap csapódott volna be egy bomba, lerombolva falakat és kéményeket. Egy öreg mozdonyszín áll még, csak a mozdonyok és a munkások hiányoznak.

Az öreg Anhalten pályaudvar, valamikor Közép-Európa csomópontja, Németország legnagyobb pályaudvarára - de 1945 óta csak rommező, amin most gaz és fák vadul nőnek. Ebben a környezetben élt 7 évig Marian. Gyakran futballozott itt a barátaival. Itt gyűjtötte össze benyomásait, amiket most az Alphaville dalaiban feldolgozott. „Az Anhalten pályaudvar az Alphaville, egy város, ami látható, de többé már nem létezik. Egy kísértetváros emberek nélkül.” – mondja Marian. Berlin városrészeiben, Kreuzbergben és Neuköllben lakott Marian, kilátással a kelet-berlini falra. Időnként élt elfoglalt házakban is. „Amikor 12 hónapos katonaság után elbocsátottak – kidobtak engem, mert lázongó voltam – Berlinbe mentem, meséli Marian. Nem volt egy pfenning sem a zsebemben. Nem volt más lehetőségem, mint hogy a barátaimnál húzzam meg magam. Ebben a környezetben keletkeztek a szövegek is, mint a „Big In Japan”. Marian: Arról énekelek, amit saját magam átéltem. A barátaim a tűtől függtek, és az anyag tönkre tette őket. Ez egy életre szóló lecke volt nekem. Én csak óvni szeretnék mindenkit ettől a kegyetlen anyagtól. ” – mondja Marian. Egy ház a Herrfurtht Platzon, egy sötét hátsó udvar – itt lakott Marian az első emeleten egy lakásban. Itt ismerkedett meg Bernddel. Körülbelül 3 éve kezdtek el zenélni, és egy évvel ezelőtt találták ki Frankkal, egy zenetudomány hallgatóval, hogy együttest alapítanak. Forever Young-nak nevezték először magukat. Egy grafiti a Berlini Falon a Tempodromnál tanúskodik az Alphaville kezdeteiről. „Akkor fújtuk fel a nevünket erre a helyre. Előtte csináltuk az első csoportképünket. Rögtön mellette olvasható grafiti a "Girl Next Door" - az együttes, amelyben a barátnőm, Ariane is játszik” – mondja Marian. Megmutatja nekünk az újságost, ahol naponta megvette az újságjait, és egy görög éttermet Neuköllnben. Ott beszélgetett barátaival a terveikről és a jövőről.

Amit ők hárman ott kigondoltak, ma kezd valósággá válni. Látogatásunk során Marian egy kicsit zavartnak tűnik. Még ez a görög kocsma a valóság, vagy a mostani élete? Még hozzá kell szoknia az új szerepéhez. Nem sokkal később egy rajongó kér autogramot tőle egy Ku’damm-beli kocsmában. Ez most a valóság az Alphaville-nek és Mariannak. Ilyen gyorsan változnak az idők…

Bravo, 1984 március
fordítás: H. Henriette és Voyager
Megtekintések száma: 273 | Hozzáadta:: vafe