Főoldal » 2014 » December » 26 » Marian Gold a so8os kiadványról - 1. rész
8:58 PM
Marian Gold a so8os kiadványról - 1. rész

Gyerünk és élvezd a varázslatot! - Marian Gold a so8os kiadványról - 1. rész

Ok, nos, miért is vagyunk itt: „so8os presents Alphaville“, … hé, ezek mi vagyunk, úgy értem Bernhard, Frank, Rick és én! De ez nem csak rólunk szól. Itt van Piet Blank és Jaspa Jones, akik kitalálói ennek a félelmetes projectnek, amelyben a 80-as évek anyagait remixelik. Ezeket úgy hívtuk annak idején, hogy maxi vagy 12“-es lemezek. Tudod mire gondolok? Azokra a nagy fekete bakelit lemezekre, amelyek különös gépeken forogtak, és amelyek úgy néztek ki, mint a lelassult egykezes banditák. Nos, Piet és Jaspa arra sarkallt bennünket, hogy menjünk vissza az időben, az Alphaville őskorába, amikor a hangstúdiók teniszpálya nagyságúak voltak, a hangok pedig analógok, de valójában ezzel senki sem foglalkozott, hogy analóg, mert ez volt az egyetlen elérhető hangzás.

Nos, Bernhard és én átkutattuk az Alphaville poros archívumát és kimentettük azokat a régi szalagokat. Tudod, ilyen szalagokat használtak akkoriban az emberek a zenék felvételéhez. És miért is tettük mindezt? Mert Jaspa és Piet megígérték nekünk, hogy újjávarázsolják ezeket a nagyszerű régi zenéket azokról a rohadt szalagokról, úgy, mintha vadonatújak lennének. Mintha egy hatalmas dinoszaurusz ordítását hallottad volna, csak úgy mondom. És megcsinálták. És mit találtunk még? Előástuk az össze b oldalunk eredeti szalagjait azokból az időkből. Nos, ez az, amit meg tudsz hallgatni ezen a csodálatos és különleges válogatáson, nem csak az eredeti, előbb említett dinoszaurusz ordításokat, de a teljes dzsungel zajait a maga szépségében! Gyerünk és élvezd a varázslatot!

Alphaville-ből szeretettel
Marian Gold  


Seeds

A dal eredeti címe, amelyet németül írtam Leben Ohne Ende volt, amelyet később angolra fordítottunk, és mint Seeds jelent meg azon célból, hogy egy harmonikus b  oldala legyen a Big In Japan kislemezünknek. A német verziót Bernhard egyik korai dalának szövege inspirálta, amelynek Red Rose volt a címe (de ez nem ugyanaz a dal, ami az Afternoons In Utopia-n szerepel hasonló címmel). Egy évtizeddel később Bernhard Red Rose című dalából jött az Iron John, ismét más szöveggel, mivel a korábbi szavak felfedezhetők voltak a Seeds-ben. – Számomra Bernhard dala egy elektronikus szerelemes dal volt, ezzel a robotos, gépszerű hangzással ellenben, egy roppant romantikus hangulattal, amelyet az eredeti angol szöveg kifejez, és amelyet Bernie írt és énekelt magának. De ennek a Kraftwerk-szerű zenei hatásnak köszönhetően elhatároztam, hogy német szöveget írok hozzá. Meg akartam tartani a szerelmes dal jellegét, de megváltoztattam társadalmi hátterének szürrealista környezetét, a műszaki fejlődés és a politikai manipuláció megjelenésével. Ezek a képek utalnak Bernhard dalának hátterére, amelyben a „lányunk” dolgozik egy „gyárban” és amelyek létrehozzák a „világ génjeit”, az eredetét minden létezőnek ebben a jövőbeli világban,  ez valójában egy ellenkép a „szerelemhez” és az „asszonyisághoz”, mint az élet adóihoz. Néhány hónappal később Bernhard és Frank elkezdtek dolgozni egy új zenén, amely egyszerre csak egy új dal lehetőségét hordozta magában. Az egy ingatag, elröppenő pillanat. Meg kell érintened a buborékot amely vagy szétpukkan, vagy tovább száll. Reménytelenül kerestem a szavakat a meglévő zenei ötletekhez, de kéznél voltak Bernhard dalának, a Red Rose-nak friss sorai. Megragadtam azokat és a Leben ohne ende életre kelt. 1983 közepétől az Alphaville  átvitorlázott egy viharon nem sok jót ígérő eseményekkel. Aláírtunk egy nagy szerződést egy nagy lemeztársasággal, elkezdve egy nagy nemzetközi üzletet és egy nagy ütemtervet a Big In Japan kislemezünkhöz. Majdnem megfeledkeztünk arról, hogy szükségünk lesz egy b oldala ehhez. És természetesen egyetlen egy dal volt, ami szóba jöhetett.  (2014 márciusa)  

The Nelson Highrise Sector One: The Elevator

Az eredeti címe „Metaluna” volt, egy instrumentális darab, amelyet Bernhard írt 1983 novemberében. Éppen csak túl voltunk a három hónapig, megállás nélkül tartó Big In Japan kislemezünk reklámozásán, tele nyomasztó élményekkel az olyan zöldfülüeknek a zeneiparban, mint amilyenek mi voltunk. Az élet kétszer olyan gyorsan rohant akkor és csak napokkal a Sounds Like A Melody megjelenése előtt szembesültünk a problémával, hogy nincsen dalunk a b oldalra. Elhatároztuk, hogy a Metaluna-t fogjuk használni erre a célra és a felvételek alatt sietősen lefirkantottam valamilyen szöveget az Alphaville dicsőséges csillagának gyors emelkedésére vonatkozólag. Valószínűleg ez volt a leggyorsabban elkészült dal, amit valaha kihoztunk magunkból. (2014. augusztusa)

Welcome To The Sun

Képzeld el a világot az özönvíz után. Képzeld el ezt, mint egy szép álom. A bárka nyitott kapukkal úszik, és mi megérkezünk egy új életbe a régi világból megmentettek legjavával. Minden friss és szűzies. Minden probléma elmúlt, az aranykor születőben. Visszatér az édenkert, béke és szabadság uralkodik mindenhol. Túl sok napsütés és nyalóka? Túl sok „elveszett paradicsom”? Ígérem, hogy mindezek csak a fejetekben vannak. És ez itt a filmzene hozzá. (2014. augusztusa)

Golden Feeling

Ha jól emlékszem, a Golden Feeling a Forever Young alkonyában keletkezett. Ez a dal talán arról a bizonyos művész és rajongó közötti kapcsolatról szól. Nos, ezt valószínűleg az akkori élményeink eredményezték. Ez egyike azon lehetetlen dolgoknak, ez a „gyere kicsit közelebb hozzám” probléma. Szerintem, nos, nem tudom, igazán nem tudom, miről szól ez a szám… de úgy gondolom, hogy ez marha jó, és ez igazán remek egy koncert elkezdésére, tudod? (2003. májusa) 

folyt. köv.

Megtekintések száma: 246 | Hozzáadta:: vafe