department 27

A Tangerine Dream-től a The Breathtaking Blue-ig

Zenei fórumokat böngészve olvastam a szomorú hírt, hogy 2015. január 20-án meghalt Edgar Froese, a Tangerine Dream alapítója és zenei motorja. Haláláról Klaus Schulze is megemlékezett honlapján, akivel a legelső albumukat, az Electronic Meditation-t készítették 1970-ben. Klaus honlapját böngészve, kíváncsi voltam rá, hogy az Alphaville-lel való közös munkáról megemlékezik-e az életútjában. Nos, igaz csak néhány sorban, de megtette.  Íme:

1987 nyarán Klaus elkezdett dolgozni a híres német pop együttessel, az Alphaville-lel. Véletlenül így alakult. A barátunk Andreas Grosser, aki minden berlini stúdióba bejáratos volt, elvitte Klaus-t az Alphaville stúdiójába, és kiderült, hogy az együttes tagjai régi Klaus rajongók. Egyikőjük lemezlovas volt egy klubban Nyugat-Németországban, amikor Klaus éppen koncertet adott ott, valamikor 1975-ben.

Az Alphaville éppen egy dal keverésének közepén tartott, és Klaus mutatott nekik néhány dolgot. Megkérdezték, hogy van-e ideje a továbbiakban is segíteni, és végül társ producere lett a projektnek, és kisebb-nagyobb megszakításokkal 18 hónapon át dolgozott az Alphaville stúdiójában. Az LP „The Breathtaking Blue” címen jött ki, egy nagyszerű, mindent átfogó hangzással és védjeggyel, de nem volt rajta igazi kislemez sláger, amely elengedhetetlen a popzenei üzletben.        

És ha már Klaus, akkor ide kívánkoztak a korabeli Alphaville kislemezek b oldalainak Marian kommentjei a legutóbbi válogatás, a so8os album füzetéből:
 

Headlines

Néha nagyszerű dolog gyereknek lenni.
(2009 augusztusa)

Sister Sun

A szöveg egy kicsit cseles, nem? 1987-ben az ózonréteg volt a beszélgetéseink egyik tárgya. Mivel a zene nagyon felemelő volt, nem tudtam ellenállni, hogy írjak valami „zöldet”, mintha egy gyerek fejtegetné a témát. A Headlines egyébként egy másik jó példa erre. Még mindig nagyon szeretem a Sister Sun-t, különösen a végét, ahol vidám kérésként hangzik el, hogy megtörténjen a forradalom. Mai szemmel nézve, ez volt az utolsó búcsú az Alphaville utópiai délutánjaitól. (2009 augusztusa)

Summer In Berlin (demo version)

A Summer In Berlin egy szerelmi vallomás a szörnyű rémálmok városának a vasfüggöny árnyékából. 1982 tavaszán elhagytam Berlint és Münsterbe költöztem egy csoportnyi hasonló gondolkodású művésszel, amelyből aztán hamarosan létrejött az Alphaville első felállása. Mint ahogy az eljövetelem Berlinből egy menekülés volt egy szörnyen zavaros életstílusból, ugyanakkor Münsterben úgy éreztem magam, mint egy száműzött, egy vidéki város fehér kenyérrel és közhelyekkel teli környezetében. Visszatérve Berlinbe minden értelmet nyert, amelyet ez a bizarr helyzetű város váltott ki. Itt minden szép volt, barátságos és idillikus, de kétségtelenül lényegtelen. Hónapokkal később reménytelen honvágyam támadt, innen ered tulajdonképpen, hogy megírtam ezt a dalt. Ez határozta meg az ellentmondásos elemeken keresztül azt, mik képezték az életet Berlinben a 80-as évek elején: nagy bátor tankok a lángoló augusztusi napban, piknikező családok egy halálos fal árnyékában, a kipufogó szaga a virágzás idején, árkádiai parkok, csendes halálsávok a látható távolságú forgalmas játszótereken.  Nem gondoltuk, hogy a mi kis dalunknak politikai dimenziói lettek volna, egészen addig, amíg ki nem találtuk, hogy ez bizony tiltott lenne a kommunista Keleten. (2005 májusa)  

Like Thunder

A dal a Thelemától a Zenig bandukol. Egy teljes utazás. „Tégy, amit akarsz” ahogy a jó öreg Al (Aleister Crowly) mondta egyszer. Ezért fontos hogy felfedezd, hogy ki vagy te, és hogy elfogadd ezt: egy zászló, egy templom, egy sirály, egy csónak, egy delfin, egy papírsárkány… Ez fog elvezetni téged a békéhez és a nyugalomhoz. Ez az utazás vége. És a csend morajlik majd, mint a mennydörgés. (2014 augusztusa)