Főoldal » 2012 » Február » 22 » Marian Gold levele – Alphaville levelző lista, 2011. december
11:53 PM
Marian Gold levele – Alphaville levelző lista, 2011. december
Oly sok dal van, mit el sem játszunk
 
where man do not forgetAz elmúlt év végén került fel az Alphaville hivatalos levelező listájára egy bejegyzés, amelyet Marian Gold írt válaszul egy rajongói levélre. Nos, ebből megtudható most, mi is lett azzal a sok „elveszett” dallal…

Kedves André!

Nagyon érdekes mindaz, amit írsz. A kívánságlistádon néhány olyan szám is előkerült, amit én már teljesen elfelejtettem. Először is, ami biztosan az új albumra kerül: sajnos csak egyetlen ilyen jelölt van, nevezetesen az A Handful Of Darkness. Ennek az az oka, hogy Martin és én az utolsó hónapokban hihetetlenül sok szuper dolgot írtunk, és logikusan ezek érdekelnek minket a legjobban, mivel egy új hangzás mutatkozik, ami a régebbi dalokkal nehezen lenne realizálható. Mindenképpen ki szeretnénk vágódni ebből a hangerő háborúból, ami csak oda vezet, hogy a zene gyakorlatilag agyonnyomódik. Nézetem szerint ez volt az utolsó album (kevés) hibáinak egyike. Ezáltal a dalok eredeti dinamikájának egy része elveszett. Na, igen, senki sem tökéletes.
Van még néhány "kimaradó" a Giant produkcióból, amelyek aspiránsként a Strange Attractor-on szóba kerülnek, ha nem is ugyanazzal a valószínűséggel, mint a Darkness (..hm, a "kimaradó" valahogy lebecsülően hangzik, de éppen nem jut más szó az eszembe). Egyrészt lenne az Over The Hills And Far Away amit a Giant nyitószámának szántunk amíg meg nem változtattuk az album koncepcióját. A Black Hole Door és az Eternally Yours szintén ide tartoznak. Ezek most csak nevek, semmit vagy csak keveset mondanak a zenéről, de ezen sajnos nem lehet változtatni. Csak ennyi: a számok tervben vannak.

A Gallery nem fog az albumra kerülni, ne haragudj, hasonlóképpen, mint a Questions Of Happieness, de ne aggódj, érdekes anyagok lesznek ezek a következő DS kiadásokhoz. A Sweet Dreams igazán egy csinos popdal, kár, hogy nem 20 évvel ezelőtt írtuk. Valahogy túl öregnek érzem magam, hogy egy ilyen számot hihetően előadjak. És az énekesnek jól kell magát éreznie a színpadon, ugye? Az Around The Universe is az egyik kedvencem, ott az a probléma, hogy mostanáig nem sikerül korszerű formába önteni. Többször is nekifutottunk, de valahogy mindig beletört a fogunk. A számot el tudnám képzelni egy musicalben, éppúgy, mint a MoonGirl-t, a Still Falls The Rain-t vagy az Elegy-t, sőt a Sweet Dreams-et. Sajnos tematikusan egyik projektbe sem illik, amin mostanában dolgozom (pl. az Alice musicalbe sem, ami időközben a harmadik változatát éli, és Isten tudja, mikor leszek kész vele).

A My Very Blood egy remek groove szám, amit mindig nagyon élveztem élőben játszani. Azonban a szövegét az egyik új számunknak adtam, legalábbis részben, az egészet most Beyond The Laughing Sky-nak hívják (munkacím) és eredetileg az Alice-hez volt tervezve. De aztán úgy fejlődött, hogy mindenképpen az új lemezre szánjuk. - A Criminal Girl-nek hihetetlen refrénje van, csak tudod, néhány számnak fut egyfajta belső órája, és ha nem jelenik meg időben, akkor a visszaszámlálásnak vége, a varázslat elmúlik - számunkra legalábbis- és tekintettel a sok új számra, a CG-nek sincs esélye. A Demon Eyes egyike az abszolút kedvenceimnek, ami a szöveget, formát és az én énekelőadásomat illeti, egy drágakő, amin nem akarok változtatni, és ezért itt is érvényes: a hangzása miatt nem illik ahhoz, amit AV alatt elképzelünk 2012-ben, és amúgy is jóformán szinte már megjelent.

A többi számról, amit említettél a következők tudom mondani: A Twilight Zone egy ősrégi dal a korai 90-es évekből, aminek sosem sikerül befejeznem a szövegét. Óegyiptomi mitológiáról szól, és ez a téma pillanatnyilag nem foglalkoztat. A Private Plane egy Thomas Leer feldolgozás volt, amit az Albert & The Heart Of Gold legelső fellépésén adtunk elő a berlini Tempodromban. Egyébként ezen a koncerten volt a Romeos premierje is, ahogy már korábban írtam. A Swallow Paradise egy biztos Dreamscapes várományos. Persze csak akkor, ha megtalálom azt a többsávos felvételt, ami a kilencvenes években sajnos eltűnt. A szám szintén 1988-ban készült. Az évenkénti meleg felvonulásra, a Christopher Street Day-re írtam, amit abban az évben rendeztek meg először Berlinben. Erről van egy zseniális zenekarfelvétel, és pontosan ez tűnt el nyomtalanul.

De hát elég a múltról fecsegésből. Az új zene, ami épp most jön létre, a legfontosabb, és ami hihetetlenül élvezetes! Mi mindannyian le vagyunk nyűgözve az eddigi eredményektől, mivel azok új horizontokat nyitnak.


From Alphaville with love
Marian Gold

(fordítás: voyager)
(forrás: http://launch.groups.yahoo.com/group/alphaville/)
Megtekintések száma: 697 | Hozzáadta:: vafe