Főoldal » 2014 » Július » 5 » Martin LIster emlékére
10:49 PM
Martin LIster emlékére

Martin Lister-re emlékezünk: az alphavillenow.com interjúja (2011)

Sokan sokáig nem tudtunk mit kezdeni Martin elvesztésével. De ahogy Marian is mondta, a show-nak folytatódnia kell... S bár az együttes azóta már kiegészült Carsten Brocker billentyűssel, és az újabb koncerteken már sokan találkozhattak vele, azért Martin hiánya még sokáig foglalkoztat majd bennünket. Emlékét most egy korábbi interjúval szeretnénk idézni, amelyet még az alphavillenow.com készített néhány évvel ezelőtt...

Tobias Prohl: Hey Martin, köszönöm, hogy időt szakítottál erre az interjúra. Már 1995 óta dolgozol Mariannal, és úgy tudom, hogy az AV korábbi menedzsere, KP volt az, aki bemutatott téged Mariannak, ugye?

Martin Lister: Szia Tobi, nos, ez egy érdekes kérdés a legelső Alphaville kapcsolatomról. 1995 elején KP és Marian elkezdték megvalósítani egy élő Alphaville ötletét. Nick Beggs (a Kajagoogoo-ból) volt az eredeti zenei rendező, aki felvette velem a kapcsolatot, mint programozó/billentyűssel. Elkezdtünk dolgozni együtt néhány dalon, aztán neki el kellett mennie néhány más munka miatt, így én maradtam a zenei rendező a közös munkára Mariannal. A következő hónapokban voltak a meghallgatások és aztán összeraktuk az első bandát. KP javasolta Robbie France-t dobosunknak, ők jól ismerték egymást korábbi munkákból és turnékról. Én javasoltam David Goodes-t gitárosnak és meghallgattunk számtalan basszusgitárost, mielőtt Alex Slavik-et választottuk.

Tobias: Te voltál (most is az vagy és remélhetőleg az is leszel) az Alphaville legállandóbb tagja. Tudnál nekünk mondani valamit a személyes zenei hátteredről? Vannak más együttesek vagy zenei projektek, amelyekkel dolgozol az Alphaville mellett?

Martin: Ez igaz, Marianon kívül. A legtöbb időmet az Alphaville részeként töltöttem. Igazán jó zenész családból származom és az iskolában zongoráztam, fúvósokon, majd gitáron tanultam játszani. 17 évesen Londonba költöztem egy együttessel, a 80-as évek alatt egészen a 90-es évek elejéig különböző művészekkel dogoztam és turnéztam. A 80-as évek közepén szerződést kötöttem az EMI céggel a „The Congress” nevű együttesemmel. A mai napig dolgozom más művészekkel és veszek részt a munkáikban, az utóbbi időben a dalírásban is. Néhány hónapja aláírtam a BGM.-nél Berlinben, és arra várok, hogy még több megírt anyagom legyen, hogy ebben az évben elkezdhessem velük a munkát.

Tobias: Térjünk vissza az együttes korai napjaihoz, amikor is létrejött a live band – hogyan történt a stúdiózenekar átalakulása egy élő zenekarrá? A személyes feltételezésem az, hogy ez kemény munka lehetett, úgy értem – el tudom képzelni, hogy volt talán egy pár eltérés az elvárások és a valóságban kidolgozott munkák között, a zenei értelmezést illetően, a közönség reakcióit illetően, vagy esetleg az együttesen belül? 

Martin: Az első hónapok nagyon érdekesek voltak, mint zenészek ott voltunk egy helyen és nagyon keményen kellett dolgoznunk, hogy meggyőző live verziókat hozzunk létre az ismert és kevésbé ismert Alphaville dalokhoz. Azt mondanám, hogy ez a folyamat mintegy 4 vagy 5 hónapig tartott, ameddig volt már egy készletünk, és amely igazán boldoggá tett bennünket, hogy élővé tehettük. Hozzáfértünk néhány eredeti felvétel részeihez, de sok volt, amit a semmiből kellett felépíteni nekem és Mariannak. Amennyire lehetséges volt, megpróbáltuk az igazi és eredeti hangzásokat megtalálni, ugyanakkor igyekeztünk a 90-es évek közepének megfelelően frissíteni a hangzás és a mintákat. Volt néhány negatív vélemény először, de azt hiszem fantasztikus munkát végeztünk, hogy az Alphaville-t teljesen élővé tegyük. Természetesen voltak olyan dalok, amelyeket nem sikerült kidolgoznunk, aztán volt néhány, amelyeket későbbi koncerteken előszedtünk, igen, néha meglehetősen nehéz volt, de szeretettel emlékezem azokra az időkre. A régi szép napok… 

Tobias: Emlékszem a legelső Alphaville koncertemre 1995-ből, ez a legelső koncertek egyike volt – arra számítottam, hogy látom majd Marian-t, Bernd-et és Ricky-t néhány vendégzenésszel, noha egyáltalán nem lepett meg, hogy aztán csak Marian-t láttam egyedül egy számomra teljesen ismeretlen koncert zenekarral. Teljesen ámulatba estem és nagyon tetszett. De emlékszem, hogy sok rajongó másképp érzett (és még most is így éreznek). Hogyan élted ezt meg (és most hogyan éled meg) a zenész szemszögéből? És megvolt az a különleges pont, amikor azt érezted, hogy most már elfogadott tagja vagy az Alphaville-nek?

Martin: Köszönöm, örömmel hallom, hogy tetszettek azok a nagyon korai koncertjeink. Nos, a rajongókat én két részre osztanám, az egyik felük azok, akik csak az eredeti AV hangzást és dalokat akarják hallani, a másik felük azok, akik nyitottak az új verziók és dalok felé. Igyekszünk a lehető legjobbat kihozni magunkból és mindenkinek a kedvére tenni, de ezt egyszerűen lehetetlen mindig megtenni. Úgy gondolom, hogy mostanra elfogadott tagja vagyok a csapatnak, mióta rengeteget foglalkozom az Alphaville-lel és társíróként veszem ki a részem az új albumból, de persze vannak olyanok, akik még mindig csak úgy tekintenek rám (és úgy is fognak), mint a live csapat zenésze. Ez ellen nem tehetek semmi és ez miatt nem fogok idegeskedni, hiszen ameddig jönnek a koncertek, és élvezzük azt, amit csinálunk, addig minden rendben van.  

Tobias: Több, mint 15 éve turnézol az Alphaville-lel, amely minden bizonnyal izgalmas élmény. Tudnál mondani a legviccesebb vagy izgalmasabb élményeid közül, amelyek a turnékon történtek veled? És van olyan koncert, amelyet máig a legjobbnak tartasz, és ha igen, miért?

Martin: Teljesen igazad van, amikor olyat tehetsz, amit szeretsz, és amiért pénzt is kapsz és mellette beutazhatod a világot… hát ennél nincs jobb, véleményem szerint.
Az egyik legizgalmasabb utunk Peruba volt 1998 májusában, egy gyönyörű és varázslatos hely, az utunk Machu Picchu-ba hihetetlen volt, ugyanis néhányan közülünk magassági betegségben szenvedett (különösen KP, amikor 3000 méter fölé értünk.) Azt hiszem, sohasem fogom elfelejteni azt az utat, amíg csak élek. Ami pedig a legjobb koncertet illeti, hát erre lehetetlen válaszolni, annyi fantasztikus koncertünk volt, a közönség miatt igazságtalan lenne egyet is kiemelni.

Tobias: Hivatalosan nem csak az Alphaville billentyűse vagy, hanem a koncertek zenei rendezője is. Ebben a helyzetben úgy gondolom, hogy neked igazán jól kell ismerned az Alphaville minden korábbi munkáját. Tudnál mondani néhány dolgot egy zenei rendező munkájáról? Hogyan állítatok fel egy setlistet? Vannak olyan Alphaville dalok, amelyeket mindig is el szerettél volna játszani, de nem volt még lehetőség a megvalósításukra? 

Martin: Mint zenei rendező nagyon szorosan dolgozom együtt Mariannal az új koncertek és turnék létrehozásában, azon, hogy miféle „hangulatokra” van szükségünk a show-ban, „csúcspontok és mélypontokként” mely dalok jöhetnek szóba és a „tempó”. A setlistek jöhetnek könnyen vagy nehezebben, igyekszünk egy jó lendületet adni a daloknak a koncerteken, és néha játszanunk kell olyan koncerteket, amelyen kipróbáljuk a közönséget a dalok lendületét illetően. Azt hiszem, ezt nagyszerűen megoldjuk, van egy csomó nagyszerű AV dalunk, amiből válogathatunk, és ez nem szokott problémát okozni.
Technikailag az a feladatom (a játszás és éneklés mellett) hogy ellenőrizzem, hogy a koncert gördülékenyen fusson, amennyire lehet, használunk néhány Mac laptopot a szekvenciák futtatásához, és időkódokat a világításhoz. Meg kell bizonyosodnom arról is, hogy a zenekarban mindenki tudja, mi is folyik a színpadon, és hogy megvan a megfelelő élő hangzás a koncerthez, mindegyikük felszerelése rendben van, és jól működik. Megpróbálok mindenkit jó hangulatba hozni, és belevinni annyi mókát, amennyit csak tudunk, hogy senki sem legyen túl stresszes és ideges a koncert előtt.          

Tobias: A 90-es évek végén volt egy áprilisi tréfánk az Alphaville honlapján, miszerint bejelentettük, hogy te vagy az együttes új, harmadik tagja. Néhány évvel később ez tulajdonképpen valahogy igazzá is vált, mert elkezdtetek közösen komponálni Mariannal. Igazából mikor és hogyan kezdődött ez? Hogyan kell elképzelnünk a dalszerzés menetét? Van kedvenc Alphaville dalod?

Martin: Az írás Mariannal úgy 2000/2001 környékén kezdődött és ezek közül néhány ott van a Crazyshow-n, mint például a Ways és a Heartbreaker. Mint ahogy már mondtam, igen most már az Alphaville tagja vagyok, de sok rajongónak az Alphaville mindig is Marian-Bernd-Frank marad és semmi más nem számít. A komponálás sokféleképp kezdődhet, elég épp egy dallam, vagy szöveg, talán egy groove, vagy néhány szép akkord összekapcsolva, szép hangok vagy minták, amelyek további dolgokat juttatnak eszembe.
De ezt inkább nem szeretném meghatározni, veszélyes erre az útra lépni. Azt kell, hogy mondjam, hogy majdnem minden dal keletkezése különböző, néha ez elég gyorsan megy, máskor pedig sok munkát igényel, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.    

Tobias: A jelenlegi albummal, a CROG-gal az Alphaville visszatért – inkább Németországba – a nagyközönség elé a tv-szereplésekkel, úgy, mint a rádiók műsorain. Hogyan élted ezt meg? Mit gondolsz az Alphaville jövőbeni fejlődéséről? Van már ötleted, hogyan kell elképzelni az Alphaville-t a közeljövőben?

Martin: Fantasztikus néhány hónap van mögöttünk egy top 20 kislemezzel és egy top 10 albummal. Igazán élveztem a márciusi turnét és folytatjuk és megtartjuk az élő fellépéseinket, továbbá írunk néhány érdekes és mókás nótát. Nézd ezt az időszakot!

forrás: www.alphavillenow.com/fordítás:vafe

Megtekintések száma: 621 | Hozzáadta:: vafe