Főoldal » 2017 » Április » 11 » SA adalékok - tizenegyedik rész
9:37 PM
SA adalékok - tizenegyedik rész

Az album, amire érdemes volt hét évet várni # 1. rész

A múlt héten pénteken, 2017. április 7-én jelent meg az Alphaville új albuma, a Strange Attractor. Abba a kivételes helyzetbe kerültem, hogy már egy nappal a megjelenés előtt meghallgathattam, mert Julius barátom leszedte valahonnan a netről és el is küldte nekem az mp3-as fájlokat. Az Amazonról megrendelt cd még nem érkezett meg, de legalább a dalokat hallgatni tudom. Nem akarok elhamarkodott véleményt mondani a lemezről, de már a minták alapján is úgy gondoltam, hogy ez egy erős korong lesz,  annak ellenére hogy  nem tudtam a korábban beharangozott indie vonalat hova tenni.

Túl sokszor nem is tudtam még meghallgatni a lemezt, de összességében azt kell, hogy mondjam, ez egy nagyon erős, jól összerakott anyag, jó dalokkal, remek és igényes hangszereléssel. (Hál’ Istennek a CROG mainstream popját sikerült maguk mögött hagyniuk.) Remekül találták el a gitárok és az analóg szinti cuccok egyensúlyát, Marian énekéről is csak felsőfokon!
Első hallgatásra engem is megdöbbentett a lemez - mint sok barátomat, akik szintén ezt a kifejezést használták, de így egy hét elteltével azt hiszem kezd kialakulni már bennem valamiféle gondolat-és érzelemvilág a lemezt illetően, melyeket itt dalonként és nem egyszerre adnék közre.....:   

GIANTS

Az albumot nyitó dal mindig a The Paradigm Shift-et juttatja eszembe a Prostitute-ról. Ez ugyan olyan sötét és programadó darab, mint az, amelybe remekül bele van építve a múlt (első versszak > ebből az álom mizériából tényleg nincs menekvés) aztán a vágyakozás a tovább lépésre. Egyben meghívó mindenkinek egy újabb utazásra: ezek vagyunk most, ezt kell, vagy nem kell elfogadnotok. Én elfogadtam, baromi jó kezdés, zeneileg merész és meglepő indítás. Ahogy Bőczén Zsolt barátom is írta a minap, várnánk a dal végén a kiteljesedést, a katarzist, de az elmarad. Persze, szerintem szándékosan. Tulajdonképpen a meghívás a lényege a dalnak, hogy ne legyetek már annyira meglepődve azon, amit a továbbiakban hallani fogtok. Nagyon jók a gitártémák, Gold hangja tényleg Bowie-ra emlékeztet, és úgy az egész tényleg tökéletes indítás! 
A dal címéhez méltóan, tényleg óriások...

(két nap telt el úgy, hogy nem tudtam meghallgatni a lemezt. kész vagyok. ma végre odaértem, hogy ismét....04.14.)

MARIONETTES WITH HALOS

Sokáig nem tudtam hova tenni ezeket a dicsfényben rángatózó marionett babákat. Ez a dal is sokkolt elsőre, de aztán felfedeztem micsoda értékek vannak benne. Az analóg szintik az elején valamelyik Depeche Mode dal kezdete is lehetne az utolsó három albumuk valamelyikéről, de a továbbiakban azért ez sokkal izgalmasabban alakul. Remekül jönnek hozzá a gitár témák, és eszméletlen erős a szöveg! Mit szöveg? Ez ismét költészet! Gold sorai remekül figurázzák ki a mai popipar üdvöskéit, szemrebbenés nélkül állít görbe tükröt a fotószalagon szállított popsztárocskákat felfuttató ikszfaktor és tásai műsorok elé. Roppant erős dal, nem éppen a rájuk jellemző stílusban, de mégis működik!   

HOUSE OF GHOSTS

Ez az első tipikusan Alphaville dal a lemezen, amely bármelyik korábbira is felfért volna. Bár leginkább a CROG-on szerepelhetett volna, mert a témája ennek is a magányosság. A zongora motívumok a Mysteries of Love maxiját juttatják eszembe. Sok izgalmas analóg cuccot használtak a felvételnél, gondolok a szintikre és dobgépekre. Összességében olyan 80-as évek feeling, amit én annyira nem bánok! Jó kis dal ez, na!

AROUND THE UNIVERSE

Első hallgatásra itt volt az első lúdbőr. Na meg az első könnyek. Lényegében ez egy egyszerű ballada és talán ebben van a nagysága. Ez egy sláger, de hát ilyen is kell egy lemezre, ha már egy pop együttesről albumáról beszélünk. Ráadásul több ilyen nem nagyon lesz a továbbiakban, ami persze nem negatívum akar lenni. Én úgy emlékszem, hogy a dalt Marian az apja halála után írta és tulajdonképpen ez neki szól. Meg azóta Martinnak...
Hát, én 45 éves leszek, de sokszor megkönnyeztem ezt a dalt.
Szerintem kislemez esélyes.  

ENIGMA

Amikor kikerültek a netre a fél perces minták az albumról, ez volt az első részlet, amelynél azt mondtam, hogy igen, ezt már nagyon szeretném meghallgatni. Abba a fél percbe beleborzongtam. Az egészet hallva ez egy furcsa dal: a felütésekkel, a diszonanciájával, a több tétélből való építkezésével nagyon meglepett, és csak sokadjára kezdett működni nálam. Éppen a sok kis apróság miatt - amelyek igazán változatossá teszik ezt a darabot - lett a lemez egyik izgalmas dala. A szöveget olvasva ismét a magány, az egyedüllét, de méginkább az öregedés és az attól való félelem vagy rémület  az, amiről szól. Szólhatna akár Martinnak is, de szerintem ez a dal még a halála előtt írodott.     

(Ma végre a kezembe foghattam az új lemezt, miután megjött a cédém. Nagyon szép és igényes a booklet. Közben ki-kimaradt néhány nap, hogy nem tudtam végig hallgatni. De ma meghallgattam végre rendes lejátszón, adott is a hangfalaknak ez az őrületes basszus. Eszméletlen mennyire szól ez az album!!!.... 04.22.)

MAFIA ISLAND

Ez a dal kétségtelen az első zenei csúcspontja a lemeznek, annak ellenére hogy nálam annyira még nem működik, viszont baromi jól össze van rakva, piszok jól szól (mondjuk ez minden dalra igaz) és értékelem a bátorságot, hogy egy ilyen kompozíciót bevállaltak. Nekem az On the Beach és a Crazyshow dalok jutottak eszembe, mintha azoknak a koncepcióját követné, hangulatában meg mintha ebből a kettőből gyúrták volna össze. Lehet, hogy nincs igazam és nem így van, én csak ezt érzem ki belőle. A szöveget olvasva ez olyan , mint egy beszámoló egy különös utazásról. Nagyon erős dal!

A HANDFUL OF DARKNESS

Ez a darab viszont a lemez első érzelmi csúcspontja! Méltó lezárása az album első felének. Régóta vártuk már ezt a számot, hogy megjelenjen, és igaza volt Goldnak, a CROG-ra valóban nem illett volna. De most itt van és bearanyozza a szívünket és a lelkünket. Ez egy fohász, egy ima, amely olyan zenei aláfestést kapott, hogy az állam leesik, valahányszor meghallgatom. Eddig nem említettem, de itt már muszáj szólnom arról, hogy óriási háttérvokálok hangzanak el a lemez dalaiban. Rendkívüli pontossággal megszerkesztve és elhelyezve! Ennél a dalnál kétféle kórust is hallunk, a többi dal esetében pedig sokszor eszembe jutottak a Queen vokálok – nem hiába – Gold Merkury rajongói is. A CROG nagy hibája volt, hogy nem voltak rajta nagyívű balladák. Itt már ez a második! 

Megtekintések száma: 241 | Hozzáadta:: vafe