Főoldal » 2012 » Szeptember » 26 » Strange Attractor adalékok – második rész
12:01 PM
Strange Attractor adalékok – második rész
Álmaink sikátoraiban sétálva

Megdöbbentem, amikor először olvastam ezt a dalszöveget, ugyanis egészen véletlenül mostanság elég sokat foglalkoztatott ez a dolog. Mármint az, amiről a szöveg szól: sokan nem veszünk tudomást arról, hogy a világban itt van a Gonosz (nevezhetjük Sátánnak is) és bizony itt vannak a segítői is, a démonok. Úgy gondolom, hogy ez a szöveg is egy ilyen démonról szól, aki állandóan ott van, és aki belerángat mindig minden rosszba. (Akit érdekel a téma, egy remek írás itt olvasható erről.) Elég nehéz magyarul visszaadni a dal címét. A „Soha többé úr” talán arra a helyzetre (démonra) akar utalni, amitől a sorok írója meg akarna szabadulni, akit soha többé nem szeretne látni, csak hát ez nem igazán sikerül. Egyelőre el sem tudom képzelni, milyen zenét is komponált hozzá az Alphaville, de remélem ott lesz a következő lemezen ez a dal, mint ahogy ígérik, és akkor mindannyian meghallgathatjuk majd…

Senkiházi úr

Tudom, hogy nem létezel, de tegnap este észrevettem az arcod
Egy összetéveszthetetlen időpontban, és ez nem bűvészmutatvány, az biztos
Te vagy az, aki siettet, aki belerángat ebbe a dalba?
Te vagy az, aki nem tágítasz oly régóta?
Tudom, hogy nem létezel. Minden tanácsodat csak magamnak gyártottam
és vittem véghez árnyas óráimban
Hiába harcoltam az útkereszteződésekben a szellemeiddel
Hiába kerestem a kifogásokat, tudom, tudom, hogy nem létezel

Senkiházi úr, hamarosan sétálni fogunk lent az álmaim sikátoraiban
dörzsöld csak kezeid vidáman, terveket szőve a senkháziaknak
hiába forogsz állandóan a fejem körül
gúnyosan a fülembe suttogva
Tudom, tudom, tudom, nem létezel, kedvesem ...

(És itt jön ... Hadd mutatkozzon be ...)

Senkiházi:
„Még mindig a valószínűtlenség rejtekében rejtőzöm, előkészülve a beavatkozásra,
amikor már teljesen elfáradsz, én felébresztelek
hallasz nevetni engem, mielőtt becsukod a szemed
Igen, ez én vagyok, akik siettet, aki kitalálta ezt a dalt
Igen, én vagyok, aki nem tágítok oly régóta
Sosem alszom és sosem hagylak békén, nevezhetjük adománynak vagy végzetnek
Nem számít, mit teszel, hogy le akarsz rázni engem
Mindig ugyanoda jutunk, mindig vissza fogok jönni hozzád
az ajtóid biztonságosan zárva, de a kulcsok nálam vannak
Légiós barátaim odakint várnak a bevetésre”

Itt jön a senkiházi, hamarosan sétálni fogunk lent az álmaid sikátoraiban
Senkiházi vagyok, kezeim dörzsölöm, vidáman terveket szőve mindenkinek
hiába forogsz állandóan a fejek körül
a legnagyobb gyönyörűség ez, hogy a füledbe suttoghatom
Tudom, tudom, tudom, nem létezem, kedvesem ...

Marian Gold, 2011 a.d.

forrás: alphavilleforever.tumblr.com
fordítás: vafe
fotó: Big in Japan videó
Megtekintések száma: 324 | Hozzáadta:: vafe