Főoldal » 2012 Szeptember 26 » Strange Attractor adalékok – második rész
12:01 PM Strange Attractor adalékok – második rész |
Álmaink sikátoraiban sétálva
 Megdöbbentem, amikor először olvastam ezt a dalszöveget, ugyanis egészen véletlenül mostanság elég sokat foglalkoztatott ez a dolog. Mármint az, amiről a szöveg szól: sokan nem veszünk tudomást arról, hogy a világban itt van a Gonosz (nevezhetjük Sátánnak is) és bizony itt vannak a segítői is, a démonok. Úgy gondolom, hogy ez a szöveg is egy ilyen démonról szól, aki állandóan ott van, és aki belerángat mindig minden rosszba. (Akit érdekel a téma, egy remek írás itt olvasható erről.) Elég nehéz magyarul visszaadni a dal címét. A „Soha többé úr” talán arra a helyzetre (démonra) akar utalni, amitől a sorok írója meg akarna szabadulni, akit soha többé nem szeretne látni, csak hát ez nem igazán sikerül. Egyelőre el sem tudom képzelni, milyen zenét is komponált hozzá az Alphaville, de remélem ott lesz a következő lemezen ez a dal, mint ahogy ígérik, és akkor mindannyian meghallgathatjuk majd… Senkiházi úr Tudom, hogy nem létezel, de tegnap este észrevettem az arcod Egy összetéveszthetetlen időpontban, és ez nem bűvészmutatvány, az biztos Te vagy az, aki siettet, aki belerángat ebbe a dalba? Te vagy az, aki nem tágítasz oly régóta? Tudom, hogy nem létezel. Minden tanácsodat csak magamnak gyártottam és vittem véghez árnyas óráimban Hiába harcoltam az útkereszteződésekben a szellemeiddel Hiába kerestem a kifogásokat, tudom, tudom, hogy nem létezel Senkiházi úr, hamarosan sétálni fogunk lent az álmaim sikátoraiban dörzsöld csak kezeid vidáman, terveket szőve a senkháziaknak hiába forogsz állandóan a fejem körül gúnyosan a fülembe suttogva Tudom, tudom, tudom, nem létezel, kedvesem ... (És itt jön ... Hadd mutatkozzon be ...) Senkiházi: „Még mindig a valószínűtlenség rejtekében rejtőzöm, előkészülve a beavatkozásra, amikor már teljesen elfáradsz, én felébresztelek hallasz nevetni engem, mielőtt becsukod a szemed Igen, ez én vagyok, akik siettet, aki kitalálta ezt a dalt Igen, én vagyok, aki nem tágítok oly régóta Sosem alszom és sosem hagylak békén, nevezhetjük adománynak vagy végzetnek Nem számít, mit teszel, hogy le akarsz rázni engem Mindig ugyanoda jutunk, mindig vissza fogok jönni hozzád az ajtóid biztonságosan zárva, de a kulcsok nálam vannak Légiós barátaim odakint várnak a bevetésre” Itt jön a senkiházi, hamarosan sétálni fogunk lent az álmaid sikátoraiban Senkiházi vagyok, kezeim dörzsölöm, vidáman terveket szőve mindenkinek hiába forogsz állandóan a fejek körül a legnagyobb gyönyörűség ez, hogy a füledbe suttoghatom Tudom, tudom, tudom, nem létezem, kedvesem ... Marian Gold, 2011 a.d. forrás: alphavilleforever.tumblr.com fordítás: vafe fotó: Big in Japan videó |
| Megtekintések száma: 960 | Hozzáadta:: vafe |