Az Alphaville Párizsban
Az együttes indulásának 30. évfordulóját ünnepelte Párizsban 2014. szeptember 27-én, a Le Divan du Monde-ban egy felejthetetlen klubkoncerttel. Én sajnos nem lehettem ott, de jó néhány jelenlévő ismerőstől, régi cimborától kaptam néhány mondatos beszámolókat. Sokuk szerint az együttes eddigi legjobb koncertjét adta. Az általuk elmondottakat nagyszerűen támasztották alá az azóta már a Youtube-on megnézhető videók is.
Ami tehát a koncertet illeti: a Dreamroom-ra kirakott Youtube videók hangjait töltöttem le, egészen jól szólnak, de az mondjuk rohadtul idegesítő, hogy emberek képesek végigpofázni a koncertet. Ha már kifizettek egy valag pénzt a jegyekért, miért nem tudja befogni a száját és élvezni a zenét???
Ettől függetlenül az egész jól össze volt rakva, a kezdés zseniális volt ezzel a közönségben való énekléssel, bár én mondjuk sötétben mentem volna be, hogy még hatásosabb legyen. Nekem a Romeos nagyot ütött, csupa lúdbőr vagyok, akárhányszor hallgatom. Kiemelkedő pillanata volt a koncertnek a Still Falls The Rain, amelyet most játszottak el utoljára. Gondolom, nem kell mondani, miért. Az új számok meg nagyon teátrálisak, érezni az indie vonalat is, és úgy összességében a Crazyshow hangulatvilága jön vissza. (The Wine of Astonishment, Mafia Island, Giants)
Carsten sokat hozzárakott a dalokhoz, jó kis zenész, megtartjuk! Kifejezetten érezni, hogy a jazz tanszakon megszerzett tudását, milyen jól kamatoztatja a Still Falls the Rain-ben és az Anyway-ben. Szóval le a kalappal az AV előtt, lenyűgöző volt még így a videókon keresztül is! A setlist itt olvasható.
A három új dal szövege azóta elérhető már az alphavillenow.com-on, elsőként jöjjön most a Giants magyarul. Az érdekessége, hogy sok olyan kifejezés és mondat felbukkan benne, amelyek korábbi Alphaville dalokban már elhangzottak.
Óriások
Utálok aludni, de álmodni szeretek, akkor olyan helyeken járok, amelyeket még sohasem láttam
Az elmém lángokban, könyörgöm, hogy maradjanak, ha már éreztél ilyen tüzet, tudod miről beszélek
Itt a tervem egy végső utazásra, szállj fel ostobaságaid hajójára, amilyen gyorsan csak teheted
Az a nagy kristály szekér, az a titokzatos repülő, mely ha egyszer elindult, már sosem tér vissza
És mindannyian komédiások vagyunk, sokkal nagyobbak az életnél, illúziókkal telve, ne engedd meghalni
És lehetünk óriások, bár nagyon kicsik vagyunk, mert senki sem tökéletes, senki sem tökéletes teljesen
A külvilág ritmusát ne várd meg, míg véget ér, készen állunk az indulásra, ez mind a kezünkben van
És az elkopott részek eggyé állnak majd össze, senki sem érdekelve hova is jutunk, mielőtt elmegyünk
És banditák vagyunk, sokkal nagyobbak az életnél, vágyakkal telve, ne engedd meghalni
És lehetünk óriások, bár nagyon kicsik vagyunk, csak tedd azt, amit akarsz, ez a teljesség törvénye
És asztrális testek vagyunk, sokkal nagyobbak az életnél, vágyakkal telve, ne engedd meghalni
És lehetünk óriások, egy csillag felé fordulva, álmaink pásztorai vagyunk, vagyunk, akik vagyunk…
fotók: Voyager
|
